mivan

Jáj, elegem van ebből a napból.

Nagyon sok mindenre rájövök mostanában. Konkrétan a tegnapi bankkártyás balhé ébresztett rá, hogy 1) nagyon helyesen nem akarok én lottót nyerni, mert marhára nem tudok mit kezdeni a nyakamba szakadt pénzzel és a legboldogabb akkor lennék, ha az egészet és végleg elvesztettem volna, 2) mennyivel fontosabbak a barátok, és asszem, találtam is párat, mert csak tegnap este 4-en ajánlották fel, hogy Western Unionnal pénzt küldenek nekem, és ebből csak 2 volt vérrokon (1 meg J, de ő amúgy is egy különleges szerzemény).

Van egy kis gond: a Citibank (nagyon helyesen) letiltotta a kártyámat, és jövő péntekig itt leszek Belgiumban, bankkártya és gyakorlatilag egy huncut fillér nélkül. Most vagy megvalósítom Mark Boyle koncepcióját a pénz nélküli élettel, vagy eladok néhány körömlakkot. 

Lassan képtelen vagyok véleményt mondani valamiről, mert mintha egy squash-labdát ütöttem volna neki izomból az üvegfalnak (na, azt pont ezért nem mertem soha), a pofámba pattan az ellentétes oldal. Káprázó szemekkel nézem az üveget, ami mögé hirtelen sötét függönyt húznak, és tükröződni kezd benne minden, csak fordítva. 

Én még mindig nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne minden szolgáltató engem szívasson. Szemlátomást azt gondolják, hogy mi, ügyfelek, nem dolgozunk, nem szól másról az életünk, mint őket várni. Na jó, az én életem mostanság tényleg nem szól másról, mint az objektívekről (elnézést azoktól, akiket a való életben is folyton ezzel traktálok), de azért ez nem tekinthető általánosnak.

Mindent azért ne tessék már az én nyakamba varrni! Mert arról, oké, tehetek, hogy egy s.ggel két kabint és egy biciklit szeretnék egyszerre megülni, de arról, hogy hétfő este 7 és másnap reggel 9 között nem lehet, fizikailag nem lehet Budapestről eljutni Strasbourgba, arról talán nem.

Ez most egy ilyen hét, a kreativitásomat hátráltatja, hogy a billentyűzetem még mindig teás, viszont így sokkal jobban haladok a kellemetlen feladatokkal, úgy is mint olyan dolgok befizetése, amiket majd amikor csinálok, nagyon fogom élvezni. Ehhez kapcsolódóan a Citibank olyan produkált, amilyet nem hittem, hogy a 21. században egy bank (figyelem, bank, nem falusi takarékszövetkezet) megengedhet magának. Idézem.

Nem csak Limerickben találtam olyan magyarul tanuló franciát, aki befogad 2 napra, hanem egy olyan fickónál voltam vacsizni és bulizni, aki az EU számomra legmenőbb intézményénél tölt be igencsak fontos pozíciót, tud főzni, dobolni, judoedző, és kaptam tőle húsz pluszpontot, amiért barna rumot vittem és szagról felismertem a római köményt.

Nem kéne ilyenkor ébren lennem, de olyan sok dolgom volt. Teljesen véletlenül a nevemre került egy jövő péntek hajnalra szóló repjegy Írországba (arra már kevésbé gondolok szívesen, hogy sajnos retúr), és ez maga után vonta nevetségesen olcsó szállások és bérautók lefoglalását, illetve pofátlanul drága objektívek megvásárlását. Mindenkit megnyugtatok: nem hostel, automata váltós, és kb. háromnegyed annyiért vettem, mint amennyit az Amazon listáz értük. 

Ismét Strasbourgból jelentkezem, meleg van és időnként viszontagságok. Mondjuk némelyiket a saját hülyeségemnek köszönhetem, például azt, hogy szokásos módon keddtől csütörtökig volt szerződésem, és valamiért így foglaltam a szállodát is, noha pontosan tudom, hogy mivel kedden már reggel 9-től beoszthatnak, már hétfőn oda kell mennem. Megfejelve ezt azzal, hogy annak is elfelejtettem szólni, aki hozni szokott, vagyis 5 óra vidám vonatozás várt rám.