Citibank

Nagyon sok mindenre rájövök mostanában. Konkrétan a tegnapi bankkártyás balhé ébresztett rá, hogy 1) nagyon helyesen nem akarok én lottót nyerni, mert marhára nem tudok mit kezdeni a nyakamba szakadt pénzzel és a legboldogabb akkor lennék, ha az egészet és végleg elvesztettem volna, 2) mennyivel fontosabbak a barátok, és asszem, találtam is párat, mert csak tegnap este 4-en ajánlották fel, hogy Western Unionnal pénzt küldenek nekem, és ebből csak 2 volt vérrokon (1 meg J, de ő amúgy is egy különleges szerzemény).

Van egy kis gond: a Citibank (nagyon helyesen) letiltotta a kártyámat, és jövő péntekig itt leszek Belgiumban, bankkártya és gyakorlatilag egy huncut fillér nélkül. Most vagy megvalósítom Mark Boyle koncepcióját a pénz nélküli élettel, vagy eladok néhány körömlakkot. 

Ez most egy ilyen hét, a kreativitásomat hátráltatja, hogy a billentyűzetem még mindig teás, viszont így sokkal jobban haladok a kellemetlen feladatokkal, úgy is mint olyan dolgok befizetése, amiket majd amikor csinálok, nagyon fogom élvezni. Ehhez kapcsolódóan a Citibank olyan produkált, amilyet nem hittem, hogy a 21. században egy bank (figyelem, bank, nem falusi takarékszövetkezet) megengedhet magának. Idézem.

Gyerekek, most tényleg nem én vagyok a hunyó. Ritkán kezdek el a telefonos ügyfélszolgálattal való beszélgetés befejezése után olyanokat mondani, hogy "micsoda szemét, hulladék cég", pláne hangosan, pláne a H&M közepén, de asszem, ez most indokolt volt.

Ezennel nyilvánosan megkövetem a Citibankot. A fene gondolta, hogy a booking.com a jövő heti strasbourgi szállás egész árát leemelte. Biztos mert az utolsó szabad szállodai szobák egyikét csíptem meg. És véletlenül lett egyszerre vonat- és repülőjegyem is.

Ma voltam a Parlamentben is. Kicsit szétzilálták a napomat, úgy terveztem, hogy reggel, szép kényelmesen, elvégzem azt az orbitális nagybevásárlást, amire napok óta készülök, ehhez képest reggel már várt a főnökasszony levele, hogy ugyan mennék be hozzá mégse délután, hanem mostazonnal (még jó, hogy ébren voltam egyáltalán). Megteáztunk, aztán adogatott kézről kézre. Tisztára úgy éreztem magam, mint kezdő mensás koromban, és akik ott jelen voltak, sejthetik, hogy ez mit jelent. ;)