Meccora?

Ma voltam a Parlamentben is. Kicsit szétzilálták a napomat, úgy terveztem, hogy reggel, szép kényelmesen, elvégzem azt az orbitális nagybevásárlást, amire napok óta készülök, ehhez képest reggel már várt a főnökasszony levele, hogy ugyan mennék be hozzá mégse délután, hanem mostazonnal (még jó, hogy ébren voltam egyáltalán). Megteáztunk, aztán adogatott kézről kézre. Tisztára úgy éreztem magam, mint kezdő mensás koromban, és akik ott jelen voltak, sejthetik, hogy ez mit jelent. ;)

Azért 11 felé csak eljutottam végre a Corába (ami jelen pillanatban a Kánaánt képviselte számomra), és szégyentelenül televásároltam a kocsit. Szereztem először is egy banyatankot, az tele is lett, és még fityegett a kezemen egy izoterm zacskó két kiló fagyasztott hallal, egy óriási szárzeller, egy kiló répa, egy köteg póré és egy epilátor (ez utóbbi nagyon pöpec, adtak hozzá masszírozó és hűtő kesztyűt, és egyben borotválni is tud, mármint azokat a részeket, amiket a lányoknak borotválni kell).

De beszereztem még néhány kakiszilvát, egy kiló csonthéjast, hatféle sajtot, két kiló almát, öt kiló hagymát, egy adag fokhagymát, meg néhányat abból az igen szegényes fűszerkínálatból, amit fel tudtak mutatni. Még mindig nincs se korianderem, se köményem, de még szerencsedióm sincsen. Külön olaj? Megmutatom a kislányoknak, hogy én is tudok: mindjárt vettem extraszűz olívát meg sütni mogyoróolajat, külön sót, külön borsot. Meg kapnának egy üveg nem is rossz bort, ha kidugnák az orrukat a szobájukból.

A pénztárnál jött a feketeleves: kivételesen nem az volt a gond, hogy a Mastercard mint fogalom ismeretlen számukra, csak éppen a jól ismert "nincs fedezet" szöveg íródott ki. Pontosan tudtam az egyenlegemet (naná, majd' két hetet vártam rá), jóval felülmúlta a szükséges összeget. Ezt egyébként az bizonyítja, hogy délután még tudtam venni egy Brüsszel-Amszterdam retúr buszjegyet, pedig akkorra a Cora már zárolta a vásárlásomat. Természetesen kénytelen voltam az axás kártyámmal, forintban fizetni. Nem hagyhattam az egyenként válogatott cuccaimat elszakítani tőlem, amikor már beleélték magukat minden jóba, amit a közös életünk tartogat!

Viszont komolyan berágtam a Citibankra. Amennyire dicsértem őket eddig, annyira fontolgatom, hogy inkább nyitok a francba egy belga számlát, és otthagyom őket. A szép az egészben az, hogy nem fogadja el a terminál a fizetést, de biztos ami biztos alapon rácsücsül a Mastercard a pénzemre, aztán örüljek, ha két hét múlva viszontlátom. J-vel pont Amszterdamban töltöttünk el egy vidám délelőttöt pontosan ugyanezzel a problémával. Az a helyzet, hogy most nekem egy bevásárlásnyi összeg se mindegy, mert jövő héten kiküldetésbe megyek, és bár úgy néz ki, "nekem jár a vacsorám, még mielőtt kivégeznének", azért arra kell egy kis tartalék. Amúgy majd jól fogok keresni, csak még nem most.

Aztán délután "dolgoztam" is: kaptam egy funkcionális mobilt, amin csak felhívni tudtak (volna) engem, munka esetén. Ezután válogathattam a kb. 200 könyvet tartalmazó könyvtárból, vagy beülhettem az egyik gépterembe (ahol szintén gmailezéssel és facebookozással múlattam az időt, na jó, egy kicsit készültem is holnapra). Megmondom őszintén, uncsi volt. Közben viszont a mentorom kilógott az ülésről, ahova be volt osztva, és ünnepélyesen beosztott a szabadszájú tolmács-kanklikkbe. Megnyugtattam, hogy 6 év Mensa után nem fogok megijedni tőlük.