Dínom-dánom

Az egyik Facebook-ismerősöm* rendezett egyszer szülihetet, és megfogott a gondolat, úgyhogy a harmincadikon én is megcsináltam. Fél évre előre bejelentettem, hogy a külföldiek is tudjanak repjegyet foglalni, és néhányan meg is tették: a Gyapjas és párja, Szöszke, egy tinderes holland, akinek anno leginkább szánalomból mondtam, hogy legyünk barátok, ő meg komolyan vette, na és Carl Square, aki már felbukkant itt. Az utóbbi időben többször is beszéltünk, jól jöttek a tanácsai a MY-Camp-őrület közben.

Az Öcsi

Címkék: 

Azt hiszem, még nem írtam az Öcsiről. Őt úgy választottam ki, ahogy mostanában a cipőket szoktam: meglátom, azt mondom neki: "Jössz", mint Ney'tiri az Avatárban, megfogom és viszem. Az Öcsi a 2015-ös táborban ült, az iPhone-jára meredve légzongorázott, Lennon-szemüvege volt és méteres haja, úgyhogy odapenderültem hozzá, és majdnem az jött ki a számon, hogy "szia, értékellek mint embert". Aztán nagyjából elválaszthatatlanok lettünk.

Szolgálati közlemény, és tudom, a k. anyámat

Az a helyzet, hogy több okból sem írtam egy hónapig. Nem mintha nem történt volna semmi (mindjárt beszámolok mindenről), csak valahányszor idejöttem, rájöttem, hogy nincs kedvem írni, mert maximum egy okoskodó kommentet fogok rá kapni. Úgy döntöttem, hasonlóan a régi Mensa-listához, itt sem járja, hogy azért ne írjanak rá az emberek (ez esetben ugyan csak én), mert elveszik a kedvüket a várható reakciók. Úgyhogy mostantól nem lehet kommentelni az új bejegyzéseknél. A nagy részetek úgyis tudja, hol talál, aki meg nem, annak figyelmébe ajánlom a "vitorlák mögött" menüben a piros palackot.

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio