homárkodás

Én még mindig nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne minden szolgáltató engem szívasson. Szemlátomást azt gondolják, hogy mi, ügyfelek, nem dolgozunk, nem szól másról az életünk, mint őket várni. Na jó, az én életem mostanság tényleg nem szól másról, mint az objektívekről (elnézést azoktól, akiket a való életben is folyton ezzel traktálok), de azért ez nem tekinthető általánosnak.

"From Memphis in America, to Nicolai in Russia. 87 hours is a shameful outrage. 87 hours is an eternity! The cosmos was created in less time!! Wars have been fought and nations toppled in 87 hours!!!"

- őrjöng habzó szájjal a kedvenc filmemben a főszereplő. Ehhez képest én 8 napja várok egy Németországból DHL-lel érkező csomagra. Olvassátok szeretettel.

Olyan jó lenne, ha nem csak vicces irományokban tűnnének fel ésszerűtlen, az életet megkeserítő, eltorzult logikájú dolgok, amiken senki nem mer/tud/akar változtatni, hanem, mondjuk, amikor a kapitalizmust meg a nyugati civilizációt elsöpri a világvége, akkor ezek is megszűnnének! Én még pont annyit élnék utána, hogy hasonlók ne alakuljanak még ki újból.

Gyerekek, most tényleg nem én vagyok a hunyó. Ritkán kezdek el a telefonos ügyfélszolgálattal való beszélgetés befejezése után olyanokat mondani, hogy "micsoda szemét, hulladék cég", pláne hangosan, pláne a H&M közepén, de asszem, ez most indokolt volt.