Beküldte Raya deBonel -
Én még mindig nem tudom, mit kéne csinálnom, hogy ne minden szolgáltató engem szívasson. Szemlátomást azt gondolják, hogy mi, ügyfelek, nem dolgozunk, nem szól másról az életünk, mint őket várni. Na jó, az én életem mostanság tényleg nem szól másról, mint az objektívekről (elnézést azoktól, akiket a való életben is folyton ezzel traktálok), de azért ez nem tekinthető általánosnak.
Először egy olyan oldalba futottam bele, akik európainak álcázzák magukat, de valójában hongkongiak. Nem tudom, hogy érték, ország vagy vakszerencse alapján választják ki azokat, akik megkapják, amit rendeltek, én mindenesetre kihullottam a rostán. Kaptam ugyanazokat a konzervválaszokat, közben eltelt Írország, Amszterdam, és még mindig a kitobjektívvel fotóztam (ami ráadásul nem képstabilizátoros, azzal meg a német kereskedő kurtította meg a számlát, naná, hogy így olcsóbb volt). És pont mint a rossz pókeres, nem akartam kiszállni, mert tudtam, hogy a visszatérítés még egy hónap ígérgetés, és akkor már objektíveket se lehet várni.
Szerencsére Paypallel fizettem, és érdekes módon amint elindítottam az eljárást ellenük, az egész pénzt visszaadták. Nyilván túl sok bukó lett volna nekik az is, ha kiküldik a rendelésemet, meg az is, ha a Paypal hajtja be rajtuk. Mondjuk másnap még kaptam egy levelet attól a cégtől, ami őket ellenőrzi fogyasztóvédelmi szempontból, hogy a 4 termékből 3 már rendelkezésre áll, kiküldjék-e. Az olcsóbb objektív volt, a másikhoz való szűrő, és egy tisztítókészlet, amit nem én rendeltem, hanem fájdalomdíjként ők csapták hozzá. Eltekintettem a szállítástól...
Na de most visszakaptam a pénzemet, alig 3 hét telt el, és rendelhetek megint! Mindenesetre arra jó volt ez a kaland, hogy nagyon gondosan ellenőrizzek minden kereskedőt, és hogy ne legyek annyira árcentrikus. Az a hiú reményem volt, hogy esetleg a biciklitúrára már úgy mehetek haza, hogy a kis gyönyörűségek is nálam vannak, ezért a gyors szállítást részesítettem előnyben. Egy francia cég másnapi szállítást vállalt, UPS Expressz 10 euró felárral. Oké, hadd szóljon.
Tegnapra volt beütemezve a szállítás, "a nap vége felé", ami náluk 7 órát jelent (bár a legutóbbi alkalommal délben hozták). Fél 3-tól fél 6-ig voltam beosztva, gondoltam, hátha. Végül negyed 5-kor már itthon voltam, de nem jött semmi. Néztem folyamatosan a követőt, hát hatkor egyszer csak átvált másnapi (mai) szállításra. A jó édes anyátok, és ha kivettem volna szabit mára??
Az hagyján, de este 7-kor (amikor már tényleg vége van a napnak náluk is) kaptam egy újabb értesítőt: szállítás csütörtökön. Mi van? Arról nem is beszélve, hogy egyes időpontok amerikai idő szerint vannak megadva. Bár én már annak is örültem volna, ha éjfélkor hozzák, a világ valamelyik pontján biztos pont az a munkanap vége.
Ma reggel annak ürügyén, hogy rossz telefonszámot adtam meg (egyébként majdnem mindenkinek, a 468 helyett lassanként a 478 ragadt meg a fejemben), felhívtam őket, és finoman próbáltam közölni, hogy nem a saját kényelmem miatt mondom, hogy délelőtt szállítsák, hanem igazából ha tudom, hogy nem vagyok itthon, akkor nekik is fölösleges kijönni. De ugye a szállítást átütemezni, a csomagot náluk felvenni csak az első kísérlet után lehet, a délelőtti szállítás pedig az expressz küldemények privilégiuma. Mi van? De hát én expresszt fizettem! De nem, ez náluk standard szállításra van beígérve.
Egyből e-mail a kereskedőnek. Hogy, hogy nem, erre nem válaszolnak annyira készségesen. Mert én csak azt kértem, hogy oké, ezen ők már nem tudnak változtatni, de legalább a különbözetet adják vissza. Nem mintha annyit számítana a rendelés összegéhez képest, de az elv.
Ja, és közben a kavarás ment azzal is, hogy mikor utazzak. Előrelátóan flex jegyet vettem mára és kedd hajnalra, és nagyon úgy néz ki, hogy hiába, bár ezt két nappal ezelőttig én se tudtam. Az volt, hogy én hülye elvállaltam munkát péntekre. Oké, beosztottak fél 7-ig. Na, ebből szombati hazamenés lesz, fapados nincs már se péntek este, se szombat hajnalban, tehát délután fél 4-re tudtam volna leérni a biciklitúra helyszínére. J, akinek nem tudok eléggé hálás lenni, vállalta, hogy velem késlekedik. Aztán a Tanács dolgozói sztrájkba kezdtek, minden ülést töröltek. Ebben reménykedni se mertem, hazamehetek pénteken!
A Pünkösd viszont itt nem ünnepnap, a Parlament például ugyanúgy hétfő délután kezd Strasbourgban, mint amúgy, ezt én tudhattam volna, de nem tudtam. Tehát megajánlottak kedd-csütörtököt, de hétfő este 7-től kedd reggel 9-ig emberileg lehetetlen Budapestről Strasbourgba eljutni, 2 napot meg nem adtak, úgyhogy ezt buktam. Már rákészültem, hogy de jó, egy egész hét Magyarországon, meglátogatom végre a J-t meg fotózok, de azért nyitva hagytam a lehetőséget, hogy adjanak munkát. Tegnap beütött a ménkű, kedd-csütörtök Bizottság. Még az otthoni lazulás is ugrott... de próbálom úgy felfogni, hogy azért vagyok itt, hogy dolgozzak, ha már a sorsra bíztam, hagyjam is rá, egyébként is lesznek bulik, jönnek szingapúriak, jó lesz ez, de hát nekem semmi se jó mostanában.