Couchsurfing

Mármint -méter. Nem első alkalommal futottam ennyit, még csak a Facebookon se ez volt az első megosztott ekkora táv, de most először volt közben rajtam chipes rajtszám. Ami igazából motivált, hogy minden befutónak érmet ígértek, nekem pedig 4 év karate, 5 év vívás és számtalan egyéb elvetélt sportolási kísérlet során se sikerült soha érmet szereznem. Nem mintha nem lennék versengő alkat, csak sajnos azt a sportot még nem találták ki, amit eléggé szeretnék ahhoz, hogy eleget beáldozzak a születési adottságaim leküzdésére*. Na de itt nem a győzelem, nem a részvétel, hanem a fontos.

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

A hétvégén nagy ragyogás vett körül, amiből bizonyos hidroxicsoportok miatt nem sokat észleltem, viszont belülről annál fényesebbnek tűnt a világ. Na ez egy kicsit zagyva így.

Kicsit pozitívabb hangvételben (a gyümölcssalátámat ma nem csak kakaóporral, hanem instant kávéval is meglocsoltam) a tegnapi túráról, ami azért alapvetően marha jó volt. 

Brüsszelben ugye így néz ki a metró:

Fel voltam készülve, hogy egész nap a házigazdák által érdekesnek tartott látnivalókat leszek kénytelen fényképezni, de szerencsére mindketten kimentették magukat, és elláttak információkkal arról, hogy mit nézzek meg. Mondjuk azt elfelejtették említeni, hogy a Limerick fő látványosságának számító János király vára idén júniusig zárva van, a piac meg, aminek a nyitásáig direkt húztam az időt, elbújhat a brüsszeli Midi mögött. 

A második nap azzal indult, hogy vadásszak egy buszt a reptérre, hogy felvegyem a bérautót (volt egy kis félrekommunikálás a telephelyekkel, mármint hogy ők azt mondták, hogy vannak ott, ahol nem voltak, de lehetett volna, csak nem annyiért). 

Ez most egy ilyen hét, a kreativitásomat hátráltatja, hogy a billentyűzetem még mindig teás, viszont így sokkal jobban haladok a kellemetlen feladatokkal, úgy is mint olyan dolgok befizetése, amiket majd amikor csinálok, nagyon fogom élvezni. Ehhez kapcsolódóan a Citibank olyan produkált, amilyet nem hittem, hogy a 21. században egy bank (figyelem, bank, nem falusi takarékszövetkezet) megengedhet magának. Idézem.

Nem csak Limerickben találtam olyan magyarul tanuló franciát, aki befogad 2 napra, hanem egy olyan fickónál voltam vacsizni és bulizni, aki az EU számomra legmenőbb intézményénél tölt be igencsak fontos pozíciót, tud főzni, dobolni, judoedző, és kaptam tőle húsz pluszpontot, amiért barna rumot vittem és szagról felismertem a római köményt.

Mindjárt helyrebillent a héten eléggé megtépázott kedvem, és nem kellett hozzá más, mint egy jóleső beszélgetés az alternatív energiaforrásokról és a transzeurópai hálózatokról. A háttérben szólt a PASO, és 6 olasz megtanulta, hogy "hor-to-bá-gyi pa-la-csin-ta". Furák a szombat estéim.