Glow

A hétvégén nagy ragyogás vett körül, amiből bizonyos hidroxicsoportok miatt nem sokat észleltem, viszont belülről annál fényesebbnek tűnt a világ. Na ez egy kicsit zagyva így.

Szóval volt egy couchsurfinges rendezvény Eindhovenben, ahová nem csak a leonbergit cibáltam el (hogy végre egyszer neki kelljen 9 órát vonatoznia), hanem Szöszkét és barátnőit is. A városról annyit érdemes tudni, hogy Philips. Bármerre nézel, a nagy épületek, a kis épületek, a vityillók, a mindenféle szintű lakóházak, kulturális központok, a stadion és persze a világítótestek mindenhol a mára Kínában gyártató, de az ipari forradalomból egyedüliként megmaradt multi keze munkáját dicsérik. És ők szponzorálják az évente egy hétig tartó kivilágos kivirradtot, melynek során minden, nyomokban fehér épület színekbe borul. Erre szerveződött rá az élő koncert az ír kocsmában, szombaton a városnéző séta és a közös graffitizés, este meg vacsi- és afterpartik, meg ma délutánra még egy brunch. 

Ezt is megértük: mi voltunk az egymásba zárkózott, idegesítően turbékoló pár. Persze azért jó volt, hogy mások is jöttek: például volt kivel egyeztetnie a leonberginek, hogy mennyit várjanak még, mielőtt kivonnak a forgalomból. Az akcióért merő köszönet minden érintettnek (<3), de az időzítés a lehető legrosszabb volt, ugyanis amint elvittek a pasim közeléből, váratlanul életre keltem, és tántorgó zombi létemre aránylag kérlelhetetlenül követelni kezdtem, hogy vigyenek vissza hozzá. Utána aztán még hajnalig táncoltunk persze.

Ma délelőtt meg valahogy felkeltünk, jobban mondva én felébredtem 11-kor, azt hittem, a leonbergi is, de rájöttem, hogy ez nála csak a standby üzemmód, amikor ugyan képes fókuszálni, sőt, még beszélni is, de ezen kívül egyetlen funkciója van: hogy vádlóan nézzen az olvadtcsokoládé-színű szemével. Utána persze az egészre nem emlékszik. A magam módszereivel (izgatott ficergés, illetve az általam csak freckle questnek nevezett törekvés arra, hogy megszámoljam az összes szeplőt a karján) életet csalogattam bele, mire boldogan megjegyezte, hogy azért mennyivel finomabb vagyok így, a Vuk-aroma nélkül. Kösz, drágám...

Hanem azért az hihetetlen, hogy mekkora mázlim van vele. Lassan kezdem azt hinni, hogy valami rejtett értékem kell, hogy legyen, mert ennyit az ember nem vállal be hobbiból.