Strasbourg

Avagy a kultusz folytatódik, Strasbourg dübörög tovább. Az eredeti négyesből pont Roberto maradt ki, mert megint elfelejtett repjegyet foglalni, így a másik férfikolléga vállalta magára, hogy autót bérel. Persze nem Fordot (sznobéria). Így járt, kaptunk egy szlovák rendszámú Kia Sportage-et, amin ő azért tépte a haját, mert szlovák, a dán Juan meg távban azért, mert "blob", azaz nagy, környezetszennyező jármű, aminek akkora a kasznija, hogy ütközéskor sokkal inkább a másik hal meg*.

Vannak az ilyen összevissza élő emberek életében is visszatérő elemek, mondhatni rituálék. Ezek elsősorban a parlamenti naptárnak, azon belül is a strasbourgi heteknek köszönhetők. Számtalan túlélési stratégia van, onnantól kezdve, hogy ki mivel repül, hol alszik, mit eszik, melyik boltba szabadul be, az évek során mindenkinek kialakult már a gusztusa (mondanom se kell, hogy nem sokakkal osztozom az Airbnb-parlamentimenza-Sephora kombón).

Arra kellett sajnos rájöjjek, hogy Strasbourg otthonosabb nekem, mint bármelyik hely, ahova rohangálni szoktam, Budapestet is beleértve. De persze ez csak azért van, mert ott legalább minden viszonylag kiszámítható, és kevesebb ember tör rám, hogy felborítsa a napi terveimet. Van viszont váratlan cic az Airbnb-ben

Ezt azért megírom, mert elég vicces. Adott egy hétfő, meg egy strasbourgi hét, budapesti tolmácsok migrálnak változatos stratégiákkal a Parlament felé. Hárman szavaztunk a baden badeni Wizz járatra. Onnan a reptérről vagy busszal, majd két vonattal jut el az ember Strasbourgba, vagy foglal egy taxit. A taxikat a reptér honlapján reklámozzák, elvileg nem emberevők.

Ez lehetne akár valami pajzán néptánc is, de inkább a plenárisos kedvenceimet osztom meg veletek.

- X és Y képviselők megzavarták az ülést, ezért megfosztjuk őket tíz napirendjüktől...

(Az elnök megkéri az olasz képviselőt, hogy ismételje el egy perce tartó, rémesen elhadart hozzászólását, mert nem működött a német tolmácsolás)
- Tökönszúrom magam - jelenti ki rezignáltan toronymagasan művelt, gyönyörűen artikuláló, szelíd és intelligens kollégám.

- Pospisil úr kap szót... NE RÖHÖGJETEK! - sziszegte Adélka némítógomb mellett immáron hatodszor.

Rémálomszerű hétfőm volt. Öt óra alvás után indultam neki Strasbourgnak, az laza 600 kilométer, de hagytam rá 9 órát, hogy biztosan beérjek. Na, az hamar eldőlt, hogy Belgiumon át most jövünk először és utoljára. Nem nagyon vezettem ott, észre se vettem, hogy ők ezt útburkolatnak csúfolják. Nem mintha nagy kárt tett volna csodás járművemben: két órán keresztül átlag hússzal mentünk. Nem is ez volt benne az ijesztő, hanem hogy tíz percekig nem mozdult semmi, és szemlátomást se baleset, se útépítés nem volt, úgyhogy csak arra tudok gondolni, hogy itt* minden munkanap ilyen.

Tegnap az Európai Parlament eddigi legmenőbb elnöki beszédét hallottam Milos Zemantól. Az indításkor egy pillanatig azt hittem, szenilis a bácsi (69 éves), kommunista pártkongresszusra képzeli magát: Leszek Kolakowski lengyel filozófust idézte, aki a szocializmusról szóló 1957-es előadását a tárgy negáltjának 30 perces taglalásával kezdte (a szocializmus NEM cenzúra, munkatábor, megfélemlítés), majd a végén egy szuszra hozzátette: a szocializmus egy jó dolog!

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

Vasárnap, nem tudom, miért, de tele volt a repülő élő óvszerreklámokkal. Nem is a gyermekkórus vezetője, hanem a speciális effektek gyűjtője dörzsölhette volna a markát a hallatukon. Az éjszakát aztán egy olyan szobában töltöttem, ahol egy LED-szalagból kanyarított szarvasfej volt a falon, és Space Invader-mozaik volt a kád fölött.

Asszem, ebből a napból már most elegem van. Tegnap vettem jegyet a 8:03-kor induló vonatra, erre nem működött a pályaudvaron a jegykiadó, be kellett állni a droidokhoz a sorba, aztán közölték, hogy 8:03-as vonat nincs, csak 8:18-as, ja és nem Párizsba, hanem Marseille-be. Kétszer kérdeztem rá, hogy de tuti megáll-e ott, ahol nekem át kell szállni (azon az apróságon, hogy ők Roissyként emlegetik a mindenhol Charles de Gaulle-ként feltüntetett megállót, már nem is akadunk fenn). Kicsit már bizalmatlan vagyok az ilyen egyenruhás népekkel szemben.