sopping

Itt emlékeztetnék megint arra, hogy a leonbergi 2 farmernadrágot és 1 pár cipőt hozott a kapcsolatunkba. Bár azóta sokat fejlődött, a nyári cuccok valahogy mindig kimaradtak. Rostockban ugye mindegy, Pesten meg valószínűleg engem se érdekelt, hogy ő mit hord, most viszont úgy érzi, mintha végre valami kulturálisan pezsgő városban élne, és kifejezte rövidnadrág, továbbá szandál iránti igényét.

Vasárnap, nem tudom, miért, de tele volt a repülő élő óvszerreklámokkal. Nem is a gyermekkórus vezetője, hanem a speciális effektek gyűjtője dörzsölhette volna a markát a hallatukon. Az éjszakát aztán egy olyan szobában töltöttem, ahol egy LED-szalagból kanyarított szarvasfej volt a falon, és Space Invader-mozaik volt a kád fölött.

- Ma este... - kezdi mély, csábító hangon - ki foglak kötözni.
- Úúú, és mit fogsz velem csinálni?
- Megnézetem veled a Battlestar Galactica egész első évadát.

- Szerintem benned van a lehetőség, elsőrangú pszichopata lehetnél, csak nem hiszel magadban.

(film végén)
- Ez Sandra Bullock volt? ... És miért van a stáblistán két edzője?
- Láttad azt a feneket? Ehhez egy nem elég.
- De neki nem az a dolga egyébként is, hogy így nézzen ki?
- De igen, csak így a Fox leírhatja az edzők fizetését az adójából.

Megállapítottam már sokszor, hogy piszok mázlista vagyok, de azért még mindig meglep, hogy ennyire. A bácsi kiadta a lakásomat, ezzel még egy évi hágai tandíjat takarítva meg nekem nyárra. Ráadásul az új jelöltek belementek, hogy csak 14-én költözhetnek be, így a szüleimet még a szokásos paradicsomi (hm) körülmények között fogadhatom. Atomot elvállalta egy kedves mensás, és említettem már, hogy kaptam még munkát is?

Az óév utolsó napját zárjuk most egy vidámabb bejegyzéssel, mint az átlag. Ismét vásároltunk Ninikével.

Egész produktív nap volt ahhoz képest, ahogy indult (9-kor elment a japán fényképész, és rájöttem, hogy azért volt jó, hogy itt volt, mert addig voltam nagyjából egyben, utána mint egy elvonási tünetektől szenvedő függő, csak vártam, vártam a dealert...).

Ismét rohanós napokat élek, de legalább hatékonyakat. Ma végre nem dolgoztam (a héten nem kényeztettek el, de ennek köszönhetem végre az első értékelést, amit ráadásul jó humorú keresztapám töltött ki, akinek a pozitív mondatai mögött érezni az iróniát), cserébe viszont fél nyolckor kivetett az ágy. Már-már menetrendszerű az Immoweb nevezetű oldalon az újonnan felkerült, kedvenc kerületeimben bútorozott lakásokat hirdetők emailekkel való vegzálása reggelente, ezután viszont olyat csináltam, amit eddig még soha: szervizbe vittem a biciklimet.