Beküldte Raya deBonel -
Egész produktív nap volt ahhoz képest, ahogy indult (9-kor elment a japán fényképész, és rájöttem, hogy azért volt jó, hogy itt volt, mert addig voltam nagyjából egyben, utána mint egy elvonási tünetektől szenvedő függő, csak vártam, vártam a dealert...). Dél előtt valamivel megjelentek az emberek (mint utóbb kiderült, nem egészen váratlanul, majd a Szöszke ellátja biztos a bajomat, amiért az ő számát adtam meg, de olyannyira megesküdtek, hogy csak az adminisztrációhoz kell, és véletlen se fogják soha keresni, nekem meg nincs belga mobilom, elvégre én csak egy átmeneti szabadúszó vagyok, minek nekem az...), és heroikus küzdelmek, sötét pincébe alászállás, kábeleken végrehajtott inverz körülmetélés és bakancsban szőnyegen tapodás árán csináltak nekem saját internetet. Vagy, mint a mensás tagtársak, akik miatt fogom a fejem Facebookon mindahányszor, amikor csak megszólalnak, mert a nem mensás kollégák és egyéb barátok tuti furán néznek rám is az időmilliomos, szőrszálhasogató, ráadásul kevésbé humoros ismerőseim miatt, megjegyezték, szóval nem saját internetem, hanem saját internetkapcsolatom lett. Arról írok most. De egyébként lehet, hogy csak én vetítem ki a véleményemet a nem mensás kollégákra és egyéb barátokra.
Ezek után kotyvasztottam magamnak egy levest (az életerőm nyiladozásának jele lehet, este már egy olyan salátának is neki mertem állni, amiben szerepelt egy koriandercsokor), és körútra indultam. Visszaadtam végre a buli után nálam maradt könyvet. Nyilvánvalóan én voltam az egyetlen, aki életet vittem az Igazságügyi Főigazgatóság portájára, lestek is rendesen, mert a koptatott, gyakorlatilag lyukacsos, csillagporos farmerom volt rajtam (az új referenciagatyám, amiben a Vész szerint nem nagy a fenekem a répafazon ellenére sem, vagy legalábbis őt nem zavarja, ha mégis). Utána egy hatalmas IKEA-s zacskóban visszavittem a Balgacomnak a modemjüket, és legyen szíves húzza ki a gépből azt is, hogy én maguktól valaha mobiltelefont akartam. Rutinos ügyfélként megkérdeztem, hogy ha ennek ellenére a soha meg nem érkezett SIM-kártya aktiválására felszólító levélhez hasonlóan a számla is megtalál, akkor milyen számot kell hívni.
Hatékonyságom tudatától eltelve belibbentem az Alice Délice-be, fölényesen levásároltam a lakásavatós utalványt (<3 <3 <3), így meg tudom valósítani egy régi tervemet: összevegyíteni a tea ízét a szóda buborékjaival. A végeredmény, a tea ízesítésétől függően, alkoholmentes, de teljesen élethű pezsgő, szénsavas tej vagy csokiital is lehet. Mit nekem a mellé adott 24 tételes receptfüzet! Rutinos vásárlóként megkérdeztem, hogy patront árulnak-e hozzá.
Besurrantam az Appel'sbe, ahol általában egyszínű dolgokat szoktam venni. A fekete boleróm például Renóban maradt, ahelyett találtam most egyet, és rám mosolygott a szerencse, már amennyiben egy papucsállatkamintás szoknya mosolyogni tud. Rutinos nő lévén megvártam, amíg a próbafülkés lány, aki éppen csizmákat akasztgatott fogasra (igen, szerintem sincs értelme, de ezt csinálta), megengedi, hogy bemenjek a fülkébe, és csak azután akasztottam vissza a felpróbálás elején kapott számtáblácskát és hagytam ott a nem kellő darabokat, ahol értem. Kicsit elfoglalt volt a szentem.
A telefoncég 40 euróért dobott volna meg egy vezetékes telefonnal (értitek: 1 euróval többet fizetek, ha telefont is kérek az internet mellé, de akkor az 50 eurós beszerelés mellett az 50 eurós aktiválási díjat is elengedik, szóval ameddig én itt leszek, tuti megtérülős lesz a projekt), tehát az volt a küldetés, hogy ennél olcsóbbat találjak. Mert hülye azért nem vagyok. Rutinosként megkérdeztem, hogy van-e RJ-11-es csatlakozója a kiszemelt darabnak (nem volt ráírva), majd visszamentem, és még azt is, hogy van-e hozzá kábel. Szerencsére a jóembernek volt humora, azt felelte, hogy minden benne van, még a telefon is! Úgyhogy most már ingyen hívok délután 5 és reggel 7 között minden belga vezetékest, és egyébként egész nap minden nemzetközi vonalas számot.
A siker teljes mivoltától letaglózva betipegtem még a szomszéd utcában lévő bótba is, beszereztem a tovább bajosan halogatható papírárukat és szétnéztem a nemzetközi ízesítő löttyök ügyosztályán. Halszósz, szójaszósz és tahini lett belőle. Az elsőt mindjárt bele is próbáltam egy salátába (illett), az utolsóból meg hummusz lesz egyszer. Nem holnap, mert akkor az első brüsszeli szabadpiaci munkám lesz, ha érdekel valakit ezután a rendkívül eseménydús nap után.