Beküldte Raya deBonel -
Megállapítottam már sokszor, hogy piszok mázlista vagyok, de azért még mindig meglep, hogy ennyire. A bácsi kiadta a lakásomat, ezzel még egy évi hágai tandíjat takarítva meg nekem nyárra. Ráadásul az új jelöltek belementek, hogy csak 14-én költözhetnek be, így a szüleimet még a szokásos paradicsomi (hm) körülmények között fogadhatom. Atomot elvállalta egy kedves mensás, és említettem már, hogy kaptam még munkát is?
Ezért ma úgy keltem (fél 7-kor, köszönet a félénk angolszásznak, akinek ekkor kellett volna felkelnie, naná, hogy ő meg elaludt), hogy feltétlenül vásárolnom kell néhány új zsupszkulcsot. Ezután véres könnyeket sírtam, mire sikerült megértetnem a mihaszna Worddel, hogy engem már nem kötnek az olyan ostoba társadalmi konvenciók, mint a margó meg a kötéstávolság, de legalább megdolgoztam a pénzemért.
Aztán találkoztam a Direktrisszel, aki eddig shopping-szempontból nem volt veszélyforrás, de most bepasizott és feltétlenül szükségét érezte, hogy fehér, csipkés felsőket vásároljon. Én is elkísértem, de sikerült beérnem egy sötétkék, virágos ruhácskával, egy szürke-neonrózsaszín csíkos toppal, és a női pulóverek azon ritka példányainak egyikére is szert tettem, amelyben úgynevezett anyag is található, tehát tulajdonképpen sokkal kifizetődőbb még dupla áron is, mert nem kell belőle hármat venni, hogy melegítsen. Ráadásul szőrös a kapucnija!
Ez már eléggé húzta a karomat ahhoz, hogy befejezettnek nyilvánítsam a vásárlást, és beültünk a Mekibe egy világmegváltó shake/cappuccino fölé. A munkahelyteremtés számomra új manifesztációjaként a sorban odajött hozzánk egy alak, és elkérte a rendelésünket, majd adott egy blokkot, amivel ugyanúgy sorba kellett állni, de legalább nem lehetett utolsó pillanatban kitalálni, mit kérünk. Megkísértett ugyan a nagy menühöz adott dizájner kóláspohár, de úgy döntöttem, ennyire azért nem leszek konzumidióta, poharat elvégre lehet venni csak úgy is.
Aztán még a Lidlibe is beszabadultam, vettem padlizsánt, curryport meg pinot gris-t (táplálkozásom kulcselemeit láthatjátok), de igazából ihletet kerestem. Valamelyik elmeborult pillanatomban ugyanis vettem egy csomag spárgát, és fogalmam sincs, mit csináljak belőle. Holnap, asszem, mogyoróvajas csirke lesz a menü, ebédszünetben jönnek megint poloskát irtani, gondoltam, jó lesz egy kis fogadj-isten.
Na csak annyi a lényeg az egészből, hogy baromi jól vagyok, az élet szánsájn-hepinesz, és aki másképp gondolja, az nyaljon sünt, de tényleg.