Fogyasztói mókuskerék 7szentség

Igazából nem akartam menni, egyáltalán, annak ellenére, hogy egész Hágát elborították a csütörtöki nyitásról szóló nyeregvédők, és a csoporttársak is nagyon izgultak. Aztán eszembe jutott, hogy most mocskos a hajam (soha jobb alkalom végre ráköszönni a bulldogos magyar lányokra a szomszéd utcában), és elmentem a Lushba hennáért. És megláttam a kordonokat a bejáratnál, amikre most már nem igazán volt szükség, mert a tömeg elég egyenletesen áramlott, és gondoltam, mit veszíthetek, ha benézek.

Olyan régen volt már normális poszt, elmesélem nektek, mi történt az Ikeában. 

Egy közlekedési szempontból halmozottan hátrányos hétvége után a következőket tudom elmondani a német, illetve francia államvasutakról:

- kölcsönösen szivatják egymás utasait azzal, hogy az államközi vonatokon tömegesen lefoglalják egymás országában a helyeket, aztán vonogatják a vállukat a náluk vásárolni óhajtóknak.

Már régóta motoszkál bennem ez a téma. Annyira elszakadtam már az eredeti hazámtól, hogy már csak az anyanyelvemre mondanám, hogy magyar. Ne vegyétek hazaárulásnak, de annyi helyen jártam, ami mind lehetne otthon. /közhely on Otthon amúgy is ott van, ahol szeretet vesz körül, /közhely off. Írtam már, hogy mennyi korombelivel (25-35) találkoztam, akik országtól függetlenül ugyanolyan életet élnek, mint én. És éreztem, hogy mekkora szakadék van a nyugatiak és a keletiek között, mennyire egzotikusnak látja az egyik a másikat, és sokszor milyen apróságokon múlik a különbség. 

Én még sose vettem magamnak bőröndöt. Ez is olyan volt az életemben, mint a dugóhúzó meg a rongy: az úgy terem otthon. Nyilván a szüleim közelében se jártak annak a cigányéletnek, amit én most folytatok, ezért nem annyira a praktikum vezérelte őket. Így sikerült szert tenniük egy amúgy kellemes méretű és strapabíró puha bőröndre - két kerékkel. Jól pakolható, vagyis megtöltve akár 30 kiló is lehet, és ennek a felét kell kb. 60 fokos szögben meggörnyedve, fél kézzel megemelve vonszolni a ványadt két kis keréken.

Most egy kicsit békésebb témáról ömlengenék nektek: Optimus fővezérről, az új telefonomról.

Megállapítottam már sokszor, hogy piszok mázlista vagyok, de azért még mindig meglep, hogy ennyire. A bácsi kiadta a lakásomat, ezzel még egy évi hágai tandíjat takarítva meg nekem nyárra. Ráadásul az új jelöltek belementek, hogy csak 14-én költözhetnek be, így a szüleimet még a szokásos paradicsomi (hm) körülmények között fogadhatom. Atomot elvállalta egy kedves mensás, és említettem már, hogy kaptam még munkát is?

Utálok az Univerzumra hivatkozni, de valaki vagy valami úgy látszik, azt akarta, hogy menjek el szeptemberben Izlandra, mert amíg én azon rágtam magam, hogy ennyi pénzből általában ötször szoktam megfordulni Brüsszel és Budapest között, kaptam két nap tolmácsolást meg három fordítást. 

Engedelmeskedtem.

Nagyon sok mindenre rájövök mostanában. Konkrétan a tegnapi bankkártyás balhé ébresztett rá, hogy 1) nagyon helyesen nem akarok én lottót nyerni, mert marhára nem tudok mit kezdeni a nyakamba szakadt pénzzel és a legboldogabb akkor lennék, ha az egészet és végleg elvesztettem volna, 2) mennyivel fontosabbak a barátok, és asszem, találtam is párat, mert csak tegnap este 4-en ajánlották fel, hogy Western Unionnal pénzt küldenek nekem, és ebből csak 2 volt vérrokon (1 meg J, de ő amúgy is egy különleges szerzemény).

Ezt mindig elfelejtem, hogy szép dolog a takarékosság, de talán nem kellene betű szerint ragaszkodni az X összeg félretételéhez akkor is, amikor 1 hónapig nem dolgozom. Hányszor megettem már ezt az "átmeneti likviditászavart"! Tegnap például már a francia bankomnak írogattam, hogy lennének szívesek a másfél hete megszüntetett számlám egyenlegével hozzájárulni a magyar számlámon maradt 85 eurócenthez. Végül a Parlament is megdobott némi alamizsnával, amit rögtön hosszú távú befektetésekbe helyeztem át. Rendeltem egy gyümölcscentrifugát meg néhány (khm, 9) China Glaze körömlakkot.