A bőrönd-szaga

Én még sose vettem magamnak bőröndöt. Ez is olyan volt az életemben, mint a dugóhúzó meg a rongy: az úgy terem otthon. Nyilván a szüleim közelében se jártak annak a cigányéletnek, amit én most folytatok, ezért nem annyira a praktikum vezérelte őket. Így sikerült szert tenniük egy amúgy kellemes méretű és strapabíró puha bőröndre - két kerékkel. Jól pakolható, vagyis megtöltve akár 30 kiló is lehet, és ennek a felét kell kb. 60 fokos szögben meggörnyedve, fél kézzel megemelve vonszolni a ványadt két kis keréken. Na persze egy férfi nem érti, hogy mi a probléma, hiszen csak felkapja és átlendíti, de tőlem ilyen mutatványokat, főleg 5 óra vonatozás után, ne várjon senki.

Az volt a szerencséje a koffernak, hogy két utazás között mindig elfelejtettem a gyötrelmeket. Most viszont elszakadt - több dolog is. Először valami furcsa hangra lettem figyelmes, ahogy Charleroi-ból húztam kifelé, akkor már okosan egy sálat illesztve a fogantyúra. Meg bizonyos burkolatokon elakadt. Nézem, a kerékkel nincs gond. Hát akkor mindegy, hangos, de még megy, Jóanyám szokott így járni a Suzukival. 

Aztán, már Strasbourgban, azt vettem észre, hogy az alsó sarkon kinéz a drót. Ennek a fele se tréfa, főleg, ha az errefelé bőven tenyésző macskaköveket nézzük, amelyek közül minden harmadik még tovább tépte az anyagot. A végén már a fele cipőm kilógott. Ekkor szakadt el a cérna is. Utolsó erőimmel rángattam az utálatos jószágot a lehetőleg minél simább aszfalton, és szó szerint sírtam a megkönnyebbüléstől, amikor elértem egy villamosmegállót. A szálloda a Google Maps szerint 400 méterre volt a legközelebbi tömegközlekedéstől, persze azt nem látta a fehér autó, hogy egy parkolónak csúfolt sártengeren át ez a felére rövidíthető, én meg 40 kiló poggyásszal nem kockáztatom meg, hogy zsákutca, így maradt a körbevonszolás, jelzem, építési területen, gyakorlatilag tankcsapdák között. Ekkorra már nagyon kétségbeesett lehetett az arcom, mert hárman ajánlották fel a segítségüket, és ebből egy a másik irányba tartott kocsival, a másik egy álmos néger volt, aki éppen kievickélt a házból, a harmadik meg egy csatornaépítő másfél méterrel alattam. A szállodába már úgy szédültem be, hogy a bőröndnek mondogattam, hogy ezek az utolsó méterei. 

Tehát a koffer marad, majd a takarító kidobja, de én miben viszem haza a másfél hónapra szánt cuccot, amit tervezési hiányosságok miatt kell Strasbourgon át Brüsszelbe cipelnem? Bőröndöt kell tehát venni. Ki tudja, milyen bőröndöt kell venni? Az internet. Illetve mégse, mert mindenki egy típust ismer (ki az a böjti barom, aki háromévente bőröndöt vesz?), és annak az előnyeit hajtogatja. Tehát akkor valaki, aki annyit utazik, mint én. A leonbergi? Á, ő nem mérvadó, ha nem tetszik neki, átszereli (ezért nincs már görkorija, viszont van gurulós bőröndje). Akkor tán a kollégák! Az első, akit kérdeztem, értetlen arcott vágott. Ja, persze férfi. A második viszont tudott egy jó táskaboltot.

Ma délelőtt nem voltam beosztva, tökéletes alkalom, hogy legalább a ma keresett pénzemet elköltsem. Hát ez nagyjából sikerült is, de alig, ugyanis hiába találtam meg a táskaboltot, benne pedig egy - kapaszkodjatok - pávakék bőröndöt, az eladó olyan kitartóan csevegett valakivel telefonon, mintha Magyarországon lett volna, nem volt képem félbeszakítani csak azért, mert egy felső polcos bőröndöt néztem ki. Kétszer kellett még visszamennem, és bár az első és a második látogatás között vettem fogkrémet, a második és harmadik között sajnos megláttam az Undiz nevű fehérneműboltot, ahol olyanok voltak, hogy arany halálfejes vagy éppen macaronos fekete bugyi, és akkor beugrott, hogy az izlandi út pakolólistáján a második tétel a pizsama volt a partihoz, tehát becsámborogtam, hogy a szokásosnál decensebb pizsamát vételezzek. Lett is egy buggyos, törökös nadrág, meg akkor már egy neonzöld-szürke szexis szett, hogy a leonberginek is legyen karácsony, meg az említett bugyik. Ezután az eladó végre letette, és utána már készséges volt. A bőrönd pedig

ilyen lett. Roppant tudományosan, araszra megmértem, hogy a meglévő vacak bőrönd 3,5 x 2,5 x 1-es, az új meg 3 x 2,5 x 1,5-ös, tehát valószínűleg jó lesz. 

Mindjárt tele is vásároltam Lush-os cuccokkal, de ez már nem annyira dicsteljes, ugyanis a sármos eladófiú előbb lekenyerezett azzal, hogy biztos sarkot ajánlott a bőröndömnek, aztán visszakézből megtalálta az egyik erogén zónámat, és két olyan terméket rám sózott, amit eszem ágában nem volt megvenni. De legalább találtam a leonberginek egy söralapú sampont. 

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio