zsenge gyökerek és gyönge szekerek

Ismét rohanós napokat élek, de legalább hatékonyakat. Ma végre nem dolgoztam (a héten nem kényeztettek el, de ennek köszönhetem végre az első értékelést, amit ráadásul jó humorú keresztapám töltött ki, akinek a pozitív mondatai mögött érezni az iróniát), cserébe viszont fél nyolckor kivetett az ágy. Már-már menetrendszerű az Immoweb nevezetű oldalon az újonnan felkerült, kedvenc kerületeimben bútorozott lakásokat hirdetők emailekkel való vegzálása reggelente, ezután viszont olyat csináltam, amit eddig még soha: szervizbe vittem a biciklimet.

Olyan sok az indiai impulzus mostanában. Múlt héten az a szuper buli (ami előkerülő fotók formájában még mindig kísért a Facebookon), ezen a héten pedig a vacsi Rahuléknál. Ők egy indiai-francia vegyespáros: a csajszi csinálta a dekort, a srác a kaját. Mondjuk fordítva is lehetett volna, nem jártunk volna jelentősen rosszabbul. Kicsit többet tanultunk franciából, mint a 10 alkalmas impró kurzus alatt.

Ma úgy kezdődött a napom, hogy egy tengerparti sziklán ülve gyümölcsöt ettem és George R.R. Martint olvastam (akinek erről az jut az eszébe, hogy "rohadt mázlista", annak a kedvéért megjegyezném, hogy az egésznek az volt a kiváltó oka, hogy 7:44 perckor felbőgött egy szemétszállító kocsi az ablakom alatt, és nem egyszer). Ezután a szálloda tetején napoztunk és úsztunk a medencében (akinek erről az jut az eszébe, hogy "elkényeztetett liba", annak jelezném, hogy a víz olyan hideg volt, hogy tíz perces szoktatás után tudtuk rávenni a boka feletti testrészeinket, hogy belekerüljenek).

Nevezzük mozzarellás zöldségtoronynak. 

Ez itt az ebédem. A recept mondjuk igényelt volna olyasmit, amit én nem nagyon fogyasztok (konkrétan lisztet), de ezen már nem veszünk össze. 

Mivel a fajfenntartási ösztönömnek önhibámon kívül (már amennyiben 1400 km-nyi távolságot nem számítunk önhibának) nem tudok eleget tenni, legalább eszem. Jókat. Ma például - ki hitte volna - az Exkiben ebédeltem, valami egészen érdekes répa-alma-kecskesajt kombinációt nagyon vékony tésztára téve. Vacsorára pedig csináltam egy olyasmit, amit inkább nem összetevőiről nevezek el, mert kidobjátok a taccsot. Szóval, menjünk át Nosaltyba:

Balzsamos saláta

Így utaznak a vööödrek, így utaznak a vööödrek...

Kétféleképpen szoktam főzni. Az egyik eset, hogy iszonyatosan megkívánom mondjuk a mozzarellagolyócskát, megideologizálom, hogy úgyis most vettem kis cserepes bazsalikomot az erkélyre, meg paradicsom is van, és összeütök egy salátát ezekkel a hozzávalókkal, megfűszerezve még egy kis maradék szárított paradicsommal. Ennek a módszernek egy változata, amikor receptet is kell keresni, mert mondjuk úgy megkóstolnám a salsifit.