Beküldte Raya deBonel -
Olyan sok az indiai impulzus mostanában. Múlt héten az a szuper buli (ami előkerülő fotók formájában még mindig kísért a Facebookon), ezen a héten pedig a vacsi Rahuléknál. Ők egy indiai-francia vegyespáros: a csajszi csinálta a dekort, a srác a kaját. Mondjuk fordítva is lehetett volna, nem jártunk volna jelentősen rosszabbul. Kicsit többet tanultunk franciából, mint a 10 alkalmas impró kurzus alatt.
A Spicy Grillt egyébként ők is dicsérték, bár megjegyezték, hogy bangladesi a tulaj, de ott, ha jól emlékszem, a rózsavizes lassi sem Barbie-színű! Házi kivitelben viszont igen. Ezek után ettünk pav bhajit (alaposan szétfőzött tűzokádó paprikás krumpli) parathával, hagymadarabkákkal megszórva, limelével meghintve, aztán dhalt (lencsefőzelék) oreganós rizzsel, végül ragacsos, tejes-cukros indiai édességeket (laddu, asszem). Ittunk indiai whiskyt is, ez állítólag édesebb, mint a nem indiai, de nekem még mindig nem eléggé. A bor szerencsére a francia vonulatot erősítette.
Nem tudom, mi volt ebben nekik az üzlet (még két poharat is eltörtünk, plusz a tanár nénink addig nézett sóvárogva, míg kapott két levél bindit a háziasszonytól), hacsak az nem, hogy kifelé menet dobtunk az oltárra egy-egy pénzdarabot. Tőlem kaptak egy ötforintost, és ha eszembe jutott volna visszarakni a táskámba, akkor bedobtam volna egyet a dán elnökségi cukorkákból is (a Tanácsban kaptuk, a széle piros-fekete, és bele van nyomva, hogy EU2012, a túloldalon meg, hogy E (halmazelméleti és) 5015). Megemlítettem, hogy esetleg nyithatnának egy lakáséttermet ("de hát az nem legális" - mondták elkerekedett szemmel), meg hogy majd megtudják, milyen a magyarok istene, ha én egyszer főzök nekik. Ha kiveszem azt a lakást, amiről az előző bejegyzésben szó volt, akkor lesz is hol.