zsenge gyökerek és gyönge szekerek

Tudom, hogy már lassan közelebb van a következő, mint az előző volt, de amennyi aludtam (majd elmondom mindjárt), remélem, megbocsátjátok nekem. 

Ez az a szó, amire ha megnyúznak, se tudok normális magyar megfelelőt mondani, de nekem mindig az "elasztikus" jut róla eszembe, valami vékony tornadressz, ami rám feszül, de olyan könnyű, hogy inkább szabadságot ad, mint hogy korlátozna.

Olyan volt, mint egy jobb Kék Rózsa: zsidónegyedben voltunk, adtak enni, enyhén spicces vagyok, szexuális töltetű poénok célkeresztjében álltam és jócskán vissza is adtam belőle. Itt mindenki értette az angol, sőt, francia nyelvű poénokat, azzal együtt, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, még ha egyeseknek a horvát nyelv is az. 

Csak később vettem észre, hogy nem is akárkinek a receptjéből főzök, hanem személyesen Julia Childéból. Én tőkehalat használtam, és a keményítőt meg a tojást kihagytam, de amúgy minden megvolt, még egy elzászi pinot gris-vel is megküzdöttem, hogy legyen a levesben alkohol.

Ez szörnyű. Egyik nap pörköltet kívánok, másik nap nutellás kenyeret, harmadik nap füstölt lazacot. De csak jöjjön meg az a nyavalyás pénzem végre, úgy megveszem mindet...

Mindenesetre ma is olyat ettem, amilyet nem szoktam, csak már nem bírtam tovább: elcsattogtam a Carrefourba, vettem magvas bagettet, szétnyomkodtam rajta némi paradicsomot, és megpakoltam Pére Joseph sajttal, továbbá vettem magvas, barna kis háromszögetek és borsos Boursint, aztán a többit el lehet képzelni.

Szép motoros hagyomány "leugrani halazni" a Velencei-tóra, illetve "elmenni fagyizni" Zsámbékra. Igaz, engem egyszer autóval is vittek a Pilisbe két gombócért, de ott és akkor az volt a cél, hogy minél tovább ne ugorjak ki az úriember mellől. No comment.