Beküldte Raya deBonel -
Szép motoros hagyomány "leugrani halazni" a Velencei-tóra, illetve "elmenni fagyizni" Zsámbékra. Igaz, engem egyszer autóval is vittek a Pilisbe két gombócért, de ott és akkor az volt a cél, hogy minél tovább ne ugorjak ki az úriember mellől. No comment.
Tegnap összekötöttük a kellemest (Wellington-bélszín) a hasznossal (gyakoroljam a motorozást). Hmm... vagy a kellemest (százzal döngetés Csicseri hátán) a hasznossal (megtudni, hogyan lehet felfrissíteni a fonnyadt kínai kelt, mi kell a fűszervajhoz és hogyan kell húst pörzsölni)? Mindegy, a lényeg, hogy NC-vel és Hermionéval legurultunk Szaki tagtárs éttermébe Fehérvárig. Szerintem jó ötlet volt, hogy a csapatmotorozás szabályaival szemben ő ment elöl, mert engem biztos jobban zavartak volna a sebességkorlátok, a záróvonalak, meg egyáltalán, az a tény, hogy percenként 5 KRESZ-szabályt szegünk meg. NC ezt azzal intézte el, hogy a legtöbb traffipax elölről mér. Jaaa...
Láttunk Bugatti Veyron-sütőt, billenő serpenyőt, ettünk misztikus bagettet, végigkóstoltuk a steak összes fokozatát, tanultunk gombapépet, vajas tésztát, csokiszuflét, barnamártást... és természetesen a HÚSt, mint olyat.
A bejegyzés címe azért is aktuális, mert mi konkrétan még szinte legelve szerettük volna enni. Ahogy uszkve negyven mensás figyelte nyálcsorgatva, ahogy paskolják, forgatják, sütik, nem tudtam szabadulni attól, hogy ez b@sszus valakinek a háta konkrétan, és mit szólnék, ha az enyémet állnák így körül. Mondjuk ebben az is benne lehetett, hogy délelőtt még pont ugyanezt a testtájamat izmosítottam a krisnások jógáján.
Nyolc szép magyar bélszín töltött három napot beborsozva, vákuumfóliában (sajnos fényképezni nem tudtam, mert a telefonom eddig nem szólt, hogy ehhez mikro-SD kártya kell neki). Ezután besóztuk, pihentettük, megpörzsöltük, bemustároztuk, pihentettük, szalonnával kibélelt, gombapéppel megkent fóliába tekertük, 0 fokra hűtöttük, majd séf bácsi (nem az, bár ő is nagyon művelt volt, folyton J. jutott eszembe róla, amikor "burgonyát" emlegetett) tésztába göngyölte és művészi Tic Tac Toe-ábrákat, MH monogramot és egyebeket álmodott rá. Typhoon a Mensa házi grafikusát ösztökélte, hogy nyomjon egy Mensa-logót, de ő kivágta magát azzal, hogy csak számítógépen tud rajzolni.
Ezután jött a sütés, maghőmérővel, 54 fokon a blue, 58 fokon a rare-medium csapatnak. Húsz percet pihentek a cipók (ezalatt a hús visszaszívja magába a levet), aztán még egy kis melegítés következett. Addigra már majdnem 9 óra volt, és senki nem volt éhes, de azért becsülettel megettük. Akarom mondani minden elfogyott, még a serclik is.
Érdekes volt, mondjuk köretnek én biztos nem párolt kelkáposztát és konfitált karalábét választottam volna, de legalább elmondhatom magamról, hogy ilyet is ettem. A következő programpont a pekingi kacsa lesz.