További fejlemények, melyeket maximum szárnyaló stílusom tehet(ne) érdekessé

Ismét rohanós napokat élek, de legalább hatékonyakat. Ma végre nem dolgoztam (a héten nem kényeztettek el, de ennek köszönhetem végre az első értékelést, amit ráadásul jó humorú keresztapám töltött ki, akinek a pozitív mondatai mögött érezni az iróniát), cserébe viszont fél nyolckor kivetett az ágy. Már-már menetrendszerű az Immoweb nevezetű oldalon az újonnan felkerült, kedvenc kerületeimben bútorozott lakásokat hirdetők emailekkel való vegzálása reggelente, ezután viszont olyat csináltam, amit eddig még soha: szervizbe vittem a biciklimet. Ki is hoztam mindjárt, mert csak keddre készülne el, nekem meg most több címre kell eljutnom a hétvégén, mint ahány jegy még maradt a nemrég előkerült BKV-kártyámon, úgyhogy majd jövő hétre marad ez is.

Viszont meglestem, milyen a Clémenceau-piac pénteken. Nem volt kint az olasz sajtos, de legalább kevesebben ordibálták utánam a dalikit, és csak egy dinnyehéjat kellett kukák híján a földre suvasztanom (utálom: a kezembe nyomnak mindenféle kóstolót, annyira vagyok kultúrember, hogy zavarjon, hogy szemetelek, de mégse fogom a zsebemben hazavinni). Gazdagabb lettem egy hatalmas sárgadinnyével (technikailag zöld), némi édesburgonyával, mutánsan hatalmas almákkal, sárgabarackkal és hagymával. Mangót az indiainál vettem (kedd és péntek a napja, nyüzsögtek a háziasszonyok), barna basmati rizzsel és vörös lencsével. Beugrottam még a LUSHba, mert elfogyott a samponom, az eső elől befutottam egy Carrefourba és ha már ott voltam, vettem wc-papírt meg ökotudatos zsebkendőt. Ezt most csak azért idézem, mert rohadt messze vannak egymástól, ráadásul Brüsszelben nincs egy vízszintes felület. Tehát gondoltam, kicsit nyugtom lesz most már.

Ehhez képest alig értem haza, csörög a telefon; már nem tudom, melyik csóka, akinek írtam, meg akarja nekem mutatni a lakását most azonnal... gyors kaja, rohanás. Persze a Google Maps csak akkor megbízható, ha addig piszkálom, míg ki nem írja az összes utcanevet; ki mondta, hogy egy nyílegyenes közterületet végig ugyanúgy kell hívjanak. Ezért aztán sikerült elkésni, de legalább az előző látogató már elment.

A lakásjelölt nagyon szép, nagyon jó, de 100 euróval és egy szobával túl sok. Olyan terasza van, hogy Szöszke megirigyelheti (ugyanakkora van neki is, csak az a munkahelyre néz, míg a lakáskáé konkrétan az egész városra), galériaágy, felszerelt konyha, mosógép. Csakhogy van egy hálószoba is, amit nem tudok mire használni. Fájó szívvel azt mondtam, nem kérem. Persze kiadhatnám a hálót, mint az az egyik ember javasolta a több tucatból, akivel megosztottam lakáskeresési gondjaimat... de nem azért költözöm külön, hogy már megint osztozzak valakivel. 

Utána loholás retúrgyakorlásra, ahova keresztapám hathatós segítségével be is könyörögtem magam. Négy, több mint tízperces beszéd, a luxusáruk változó keresletéről, a börtönmunkáról, az érintésmentes kártyákról meg a Google kreatív munkaidő-beosztásáról. Nagyon durva volt, olyan dolgok nem jutottak eszembe, mint "tavasz" és "bútor", amin annyira nem parázok be, mert ezeket tudom, hogy amúgy tudom, de azon, hogy a "meg kell nézni"-re a "look"-nál semmi kreatívabb nem ugrott be, azért rágódom még egy kicsit. Mindenesetre nagyon-nagyon hasznos volt az eredeti angoltól kapott visszajelzés, még akkor is, ha nem az én produkciómra vonatkozott (ugyanis az egész gyakorlást Szöszke neve fémjelzi még a terem előtti kivetítőkön is). 

Keresek egyébként Londonban nyelviskolát. Nem bonyolultak a kéréseim: egy hétre mennék, lehetőleg napi két óra legyen intelligens magántanárral, aki már látott tolmácsot közelről, ne akarjon függő beszédet gyakoroltatni velem, ellenben fejlessze a szókincsemet, és egyszer s mindenkorra rakja helyre az elöljárószavaimat (ha fáradt vagyok, még magyarul is elrontom), továbbá lehetőleg ne kerüljön 1000 fontba. 

Ezek után még felugrottam kicsit antioxidálódni Szöszkéhez, aki próbált meggyőzni, hogy a 6-kor esedékes lakást, ami tőle is meg a melóhelytől is 2 percre van, mindenképp vegyem ki. Hát, az a gond, hogy én nem szívesen laknék úgy, hogy minden este ki kell hajtogatni a kanapét ággyá, ráadásul egy effektív tehénbőr kellős közepén kellene aludni. Szóval ezt csak végszükség esetén. 

A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio