B

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

Lehet valami (a költségcsökkentésen túl) abban, hogy régebben 100, mostanában 250 munkanap után "tapasztalt" tolmácsnak számít az ember, illetve attól függ, honnan nézzük, előtte számít kezdőnek. 100 nap után határozottan úgy éreztem, hogy hirtelen megtanultam franciául, továbbá előfordult, hogy egy váratlanul beficcenő, sehogy sem odaillő rövidítésről, mondjuk hogy OPC, beugrott, hogy három hónapja előkerült egy ülésen, és magyarul úgy mondjuk, hogy BMT (kitalált, de életszerű példa). Nemrég volt a 250.

Ma a magyar nyelvű TED-előadások jelentékeny részét végigszinkronoztam, és délután jön még a magyarul tanuló angol tandempartnerem (ez is milyen már, mekkora erre az esély??), szóval jó vagyok. Cserébe azon kezdtem parázni, hogy a Roxfortba csak a muglik adnak le jelentkezési lapot. Ráadásul ez egy olyan iskola, ahol a Teszlek Süveg az orosz rulett elméleti alapjain nyugszik. 

Kívül nyugalom van ugyan, de belül hatalmas dolgok dőlnek el. Még 3 nap van hátra a vizsgáig, gyakorlok is, megy is, néha akadok meg olyan szavakon, amiket tudok, csak nem hiszem el magamról (tapeworm), olyanokon, amiket tényleg nem tudok (roe deer), meg olyanokon, amikkel csak a J szívat (kukoricagóré, hát létezik erre angol kifejezés?). Máskülönben teljesen nyugodt vagyok, egyrészt az esélytelenek nyugalma miatt, másrészt meg a héten kiderült, hogy az angoltudásom a vizsgabizottság viszonylag kis százalékát fogja lekötni.

Ismét csupa jó dolog történik. Hétfőn leadtam a két fordítást, sikerült a diagnosztikai vizsgám*, vásároltam*, kimondhattam élő egyenes webközvetítésben azt, amiről tolmácshallgató korom óta álmodtam (szó szerint), hogyaszongya "Leszbikus, Meleg, Biszexuális és Transzszexuális", bejelentkeztem Brüsszel magyar celebfodrászához, és felépülvén az elmúlt hetek zombiszerű munkasokkjából, kicsit rendszereztem az életemet, vettem egy motivációs vizuáltáblát, kitakarítottam és rendet raktam.

Remélem, jól érzitek magatokat ti is az új szerverről, nyalánkabb szerkesztővel írt és elvileg gyorsabb blogomon (egyben megmagyaráztam a többnapos távollétet, mely alatt serényen posztoltam, bár ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel). Szóval elmesélem, mi történt velem azóta.

Kezdenek összeállni a dolgok... a hangok legalábbis szavakká csúcsosodtak, a szavak mondatokká kunkorodtak, azokba pedig intonáció csavarodott, mint haj az őszbe (vagy ősz a hajba?). Kezdek úgy hangzani magamnak, mint aki angolul beszél. És a tanár egy klassz ötletet is adott: mégse kutyagoljak el egészen Greenwichig, menjek inkább hajóval. Jobban mondva Thames Clipperrel. Ez egy kis menetrendszerinti katamarán, ami a nyílt vízen (értsd: ahol nem kell minden oszlopnál megállni) egész szépen felgyorsul, ráadásul ingyen wifit is adnak mellé.

Kezdenek véglegesen összefolyni a napok és a magánhangzók, de már minden szótagban rejtőzik egy-egy időzített bomba, amire csak a kimondás pillanatában ébredek rá. Esetleg több is rejtőzik, mint például a ma először megkapargatott diftongusokban. Az egyszerűen tűnő "borrow" szóban például 3, azaz három olyan hang van, amit ma tanultam meg rendesen kimondani, és ezek között olyan sebességgel kéne váltani, hogy a hallgatóság ne tartson retardáltnak.