Beküldte Raya deBonel -
Remélem, jól érzitek magatokat ti is az új szerverről, nyalánkabb szerkesztővel írt és elvileg gyorsabb blogomon (egyben megmagyaráztam a többnapos távollétet, mely alatt serényen posztoltam, bár ez rajtam kívül senkinek nem tűnt fel). Szóval elmesélem, mi történt velem azóta.
Most úgy érzem magam itthon, mint Shrek a mocsárban (bár azt hiszem, Shrek arányosan kevesebb időt töltött funkcionális programozással). Három napig volt nálam két Szamár kedves magyar couchsurfinges srác, akik csakugyan hajnalig sztorizgattak, épp hogy palacsintát nem sütöttek (én csináltam nekik bolognait, és büszkén elmondhatom, hogy megy), és önhibájukon kívül teljesen az idegeimre mentek. Például olyanokkal, hogy a felfújható matrac miatt, amin aludtak, nem tudtam teregetni, tehát mosni sem, és nem ugorhattam ki zuhanyzás előtt 10 másodperccel egy bugyiért meztelenül. Lásd még first world problems. Szóval egy darabig most nem fognak hiányozni az ilyen élmények.
Így is elég sok van a listámon (most hirtelen nem tudtam, hogy Damoklész kardját emlegessem inkább, vagy az angol "sok minden van a tányéromon" szólást, de végül ezt a kockuló dicsekvő kifejezést választottam). Alapból olaszul tanulok, edzek, dolgozom, élni is kéne, ehhez most még felvettem ezt a programozási kurzust, holnap megyek az első salsaórára, és még bejött Hófehérke kecsegtető ajánlata, miszerint ad nekem a Parlament ösztöndíjat 3 hét angliai nyelvtanulásra, csak menjek át egy diagnosztikai vizsgán, ami hétfőhöz 2 hétre lesz. Úgy meg nem lehet ihletet kapni se a "megrendíthetetlenül mered maga elé" angol megfelelőjéhez, se a beágyazott mintázatokat tartalmazó farokrekurzív funkciókhoz (nem röhög, tükörfordítok), hogy minden elágazásnál felvihog valaki, mert szétlőtte a másiknak a hajóját az iPhone torpedós játékában. Hjajj, ez egy másik korosztály.