múzeum

Kezdenek véglegesen összefolyni a napok és a magánhangzók, de már minden szótagban rejtőzik egy-egy időzített bomba, amire csak a kimondás pillanatában ébredek rá. Esetleg több is rejtőzik, mint például a ma először megkapargatott diftongusokban. Az egyszerűen tűnő "borrow" szóban például 3, azaz három olyan hang van, amit ma tanultam meg rendesen kimondani, és ezek között olyan sebességgel kéne váltani, hogy a hallgatóság ne tartson retardáltnak.

Most még néhány időzónával odébb kerültem, mint ahol születtem és felnőttem, kavarog a fejem attól, hogy egy konkrét kaszinóban lakom, az ágy a derekamig ér, és épp most ettem meg egy tál valamit, amit csak tiszteletből nem nevezek halászlének, mert amúgy ízvilágra pont olyan volt, mint ahogy Jóanyám készíti. Persze az otthon verzióban jóval kevesebb az osztriga, talán nyugodtan mondhatnám, hogy nincs is. De itt legalább az internet stabil.