Birkalekvár

Ez már lassan hagyomány, úgy tűnik, minden alkalommal ellátogatok rackázni, amikor Pesten vagyok. Jó érzékkel az utolsó estémre időzítették, betetőzve ezzel a gyorstöltést*. Hanem ilyen troll még sose volt a frontember.

Mármint -méter. Nem első alkalommal futottam ennyit, még csak a Facebookon se ez volt az első megosztott ekkora táv, de most először volt közben rajtam chipes rajtszám. Ami igazából motivált, hogy minden befutónak érmet ígértek, nekem pedig 4 év karate, 5 év vívás és számtalan egyéb elvetélt sportolási kísérlet során se sikerült soha érmet szereznem. Nem mintha nem lennék versengő alkat, csak sajnos azt a sportot még nem találták ki, amit eléggé szeretnék ahhoz, hogy eleget beáldozzak a születési adottságaim leküzdésére*. Na de itt nem a győzelem, nem a részvétel, hanem a fontos.

Szombat este: földet érés*, hűséges telefonom kézhez vétele 3 hét távollét után, első blikkre moziműsor bogarászása, majd Oscar-díjas film megtekintése Jóanyámmal.

Tudósítás ismét Ribizlilandből, nézzük, mi történt legutóbb. Jártak nálam couchsurfingesek, sokan, utazni fogok, sokat, ez meg kicsit kedvesnaplóm ízűre sikeredett, bocs.

Ugyan nem ilyen koncert volt, de ilyen lett a hangulatom:

Költészeti látványpékségnek nevezték ezt, nem mellesleg azért mentem, hogy Varró Dani eljöjjön végre a Mensába előadni. Összefutottam Steve bácsival, aki nejével szintén ezért érkezett. Rajta kívül a színpadon is volt pár költő, ők olyanokat olvastak fel, hogy lefordult a székről a közönség meg a Rackák is. Naná, hogy miattuk voltam ott. 

Most nem voltam annyira besózva a hazajövés miatt, talán mert a természetes életritmusomba jobban illeszkedett, hogy éjszaka repüljek. A nap(est)i cuki azért megvolt: a mellettem ülő ázsiai fiú fel- és leszállás előtt is keresztet vetett. Javíthatatlan vagyok: a reptéri buszról kezdtem J-vel a Gtalkot, rögtön azután, hogy a Facebookon megosztottam: "Csikós vagyok az alföldi rónán!" A hülye mensások persze rögtön egy plusz l betűt láttak bele, ezt azért láthattam volna előre, de akkor is ez most az a szám, ami leginkább kifejezi az életérzésemet.