Birkalekvár

Tíz kiló

Mármint -méter. Nem első alkalommal futottam ennyit, még csak a Facebookon se ez volt az első megosztott ekkora táv, de most először volt közben rajtam chipes rajtszám. Ami igazából motivált, hogy minden befutónak érmet ígértek, nekem pedig 4 év karate, 5 év vívás és számtalan egyéb elvetélt sportolási kísérlet során se sikerült soha érmet szereznem. Nem mintha nem lennék versengő alkat, csak sajnos azt a sportot még nem találták ki, amit eléggé szeretnék ahhoz, hogy eleget beáldozzak a születési adottságaim leküzdésére*. Na de itt nem a győzelem, nem a részvétel, hanem a fontos.

Én soha nem gondoltam, hogy ennyire magyar vagyok

Ugyan nem ilyen koncert volt, de ilyen lett a hangulatom:

 

Költészeti látványpékségnek nevezték ezt, nem mellesleg azért mentem, hogy Varró Dani eljöjjön végre a Mensába előadni. Összefutottam Steve bácsival, aki nejével szintén ezért érkezett. Rajta kívül a színpadon is volt pár költő, ők olyanokat olvastak fel, hogy lefordult a székről a közönség meg a Rackák is. Naná, hogy miattuk voltam ott. 

 

Axiómarendszer a téli szünetre

A Magyarországon töltött első és a világvége előtti utolsó hét tanulságos axiómái: 1. A szingli nőket is meghívja néha a jó szerencse. 2. Ha valakinek turulos az autója, az csak azért van, mert kölcsönkérte, 3. Jól választottál csengőhangot, ha az egyik hülye pasi hangján csörög be a másik.

Csiklandós vagyok az alföldi rónán

Most nem voltam annyira besózva a hazajövés miatt, talán mert a természetes életritmusomba jobban illeszkedett, hogy éjszaka repüljek. A nap(est)i cuki azért megvolt: a mellettem ülő ázsiai fiú fel- és leszállás előtt is keresztet vetett. Javíthatatlan vagyok: a reptéri buszról kezdtem J-vel a Gtalkot, rögtön azután, hogy a Facebookon megosztottam: "Csikós vagyok az alföldi rónán!" A hülye mensások persze rögtön egy plusz l betűt láttak bele, ezt azért láthattam volna előre, de akkor is ez most az a szám, ami leginkább kifejezi az életérzésemet.

Feliratkozás RSS - Birkalekvár csatornájára
A jogokat megtartjuk magunknak Lelke: Raya • Külcsín: Studio1 • Hálótárs: Netstudio