Beküldte Raya deBonel -
Most nem voltam annyira besózva a hazajövés miatt, talán mert a természetes életritmusomba jobban illeszkedett, hogy éjszaka repüljek. A nap(est)i cuki azért megvolt: a mellettem ülő ázsiai fiú fel- és leszállás előtt is keresztet vetett. Javíthatatlan vagyok: a reptéri buszról kezdtem J-vel a Gtalkot, rögtön azután, hogy a Facebookon megosztottam: "Csikós vagyok az alföldi rónán!" A hülye mensások persze rögtön egy plusz l betűt láttak bele, ezt azért láthattam volna előre, de akkor is ez most az a szám, ami leginkább kifejezi az életérzésemet. Nagyjából leírhatatlan feeling a brüsszeli nyálkában ezt hallgatva kerülgetni a belgákat, akik gyalog se tudnak közlekedni, nemhogy szőrén lóháton, de valami olyasmit jelent, hogy én a balkáni pusztáknak vagyok a rettenthetetlen (és természetesen szingli) leánya, sose felejtem el, hogy amit kanállal nem lehet megenni, azt nem is érdemes, hogy a mályva az egy virág, a barack meg egy gyümölcs, és amiből lekvárt lehet főzni, abból pálinkát is. Ezt lehet afféle hazafias hitvallásnak tekinteni, vagy annak azért gáz?