Nagymedve

Szombat este: földet érés*, hűséges telefonom kézhez vétele 3 hét távollét után, első blikkre moziműsor bogarászása, majd Oscar-díjas film megtekintése Jóanyámmal.

Ugyan nem ilyen koncert volt, de ilyen lett a hangulatom:

Költészeti látványpékségnek nevezték ezt, nem mellesleg azért mentem, hogy Varró Dani eljöjjön végre a Mensába előadni. Összefutottam Steve bácsival, aki nejével szintén ezért érkezett. Rajta kívül a színpadon is volt pár költő, ők olyanokat olvastak fel, hogy lefordult a székről a közönség meg a Rackák is. Naná, hogy miattuk voltam ott. 

Pont odakint jutott eszembe (egy teljesen másról folytatott beszélgetés közepébe váratlanul belekiáltott sudden moment of clarity keretében, természetesen), hogy utoljára pont 5 éve voltam a Szigeten, az ottani Manu Chao koncert hatására kezdtem blogot írni és zenekart keresni. Utóbbi vakvágánynak bizonyult, előbbiben benne ragadtam. Egyeseknek első reggeli kávé a blogom, cigi mellett ettől indul be az emésztésük. Másoknak munkahelyi automatás kávé műanyagpohárból: időnként muszáj, hogy képben legyenek a pletykákkal.

A hétvége tanulságai:

1. Semmi sem olyan "nagy szám", mint amilyennek kívülről tűnik. Vagy ha igen, akkor úgyis olyan kis számok szorzatából tevődik össze, hogy észre sem veszed.

2. Ne várj a "nagy szám"-ra, vagy arra, hogy bejelentse az érkezését.

3. Fogadd el, hogy nem tudsz felkészülni arra, hogy honnan érkezik a váratlan...

Kevésbé pontokba szedhető, de legalább olyan tanulságos, hogy ha az az egy dolog nem jött össze, amit szerettem volna, akkor baromira hiába volt velem mindenki irtó kedves és tényleg felhívtak és tényleg szerettek.

Az első bejegyzés Micikéről. Egyelőre nem nagyon mozdulunk ki, mert még töltődnie kell. A világnak se nagyon mutogatom. Beleszeretés folyamatban. Egyelőre ismerkedünk, kicsit még félve érek hozzá. Nem mintha félteném: hangosan hirdeti magáról egy gorilla sérthetetlenségét. Azért vigyázok, mert nem igazán tudom, mire hogy fog reagálni, és hogyan lesz jó neki. 

Na kész, enyém a lakás, a csajok húsvéti szünetre távoztak. Nekem az a szerencsém, hogy a kollégák közül sokan ugyanígy tettek, így kaptam szerződést jövő hétfőre és keddre. Mivel a küldöttek is emberek, hétfőre egyelőre nincs munkám, amit olasztanulással, főzéssel és aktív szenvedéssel tervezek eltölteni.