Vész

Ez is itt van megint, végre sikerült felfognom, hogy szingli maradtam. Mindenki nagyon kedves velem egyébként, éjszakába nyúlóan hallgatják a vinnyogásomat. Tekintve, hogy leginkább a szüleimről és J-ről van szó, nem hiszem, hogy valaha viszonozhatom a szívességet, de azért jól esik. 

A halál számomra nem félelmetes. Úgy képzelem el, mint egy bazi nagy aha-élményt, öt perc alatt kék-zöld lesz a homlokom, mert hirtelen minden összeáll a hülye kis életemből, és persze örülni fogok neki, hogy sikerült összerakni a puzzle-t. Illetve hát sikerült-e? 

A reptéren elköszönni mindig befejezetlen mutatvány. Mindig lehetne még valamit mondani a Skype-on, csak a legtöbb emberhez vagy nem kötődöm annyira, vagy beszélünk olyan gyakran, hogy ez ne zavarjon. És bármilyen hosszúra is nyúlik a búcsú, még most se hiszem el, hogy annál jobban fáj. 

Többet most nem írhatok.

Asszem, nyugodtan elmondhatom, hogy ez a hétvége katasztrofális volt. Tudniillik a szőke nő ha kap két vasgolyót, az egyiket elrontja, a másikat elveszti. Na, én körülbelül mindent feldöntöttem, leejtettem és elfelejtettem, amit csak lehetett.

- Azért utálom a focit, mert az egy dolog, hogy ellenem vannak 11-en, de plusz tízen még útban is vannak!

Ma van Diwali, a fény ünnepe. A Facebookon is egész nap záporoztak az ezzel kapcsolatos bejegyzések. Sri Ráma visszatér a világba, de Káli istennő is, tudniillik újhold van, meg sötét. Ezért kell gyertyákkal kivilágítani az éjszakát. És persze, mint minden ilyesmi ünnepen, kapunk egy-két bónuszt: kívánni lehet, talizmánokat szentelni meg effélék. 

A hétvégén kicsit kiléptem a komfortzónámból... na jó, nem kicsit. A belga államvasutak például normál esetben is hozzák azt, amit a franciák sztrájk idején. Türkiz harisnyában, barna mintás szoknyában, szürke kabátban lepiroskázott a kalauz. Ráadásul teljesen bizonytalan volt az egész vállalkozás kimenetele, és bár jelenleg még csak a rosszabbnak tudom nevezni azt, ahogy végül elsült, abba a tendenciába jól illeszkedik, hogy hihetetlenül biztos kézzel manőverezem bele magam olyan emberi kapcsolatokba, amiket élő ember nem ért. 

Még jó, hogy a pógárság után megnéztem a programomat, mert kajakra volt szerződésem 10 órától. Az az ülés, amiről azt ígérte a napirend, hogy morning only, fél hétig eltartott, de csak azért, mert a Vogon negyed 7-kor lemasírozott, és közölte a levezető elnökkel, hogy az ellenállás értelmetlen mi márpedig félkor hazamegyünk. Ráadásul volt módom megtapasztalni, milyen az, amikor az elnök tényleg úgy beszél, hogy azt csak tegezőleg lehet fordítani.