Vész

- Fú, az itt a legmagasabb épület?
- Igen.
- És az?
- Az is.

- Van azért valami, ami bántja a lelkemet. Elmondjam?
- Inkább együnk.

Köszönöm, ennyit szerettem volna elmondani.  

Random beszólások Skype-beszélgetésekből.

- Várjál! Jöttek hozzám. ... Ja, nem. Az előbb szállt le itt a réten egy ilyen hátán hordós propelleres ember, azt hittem, a haverom jött.

- Ott ültem, mint a lisztre sz@rt macska...

- És legyenek fjordok, sarki fény meg legyen végig nappal!!
- Olyat nem lehet, drága!
- Miért??
- Mert vagy nappal van, vagy éjszaka, azért! 

Én még nem jártam le.

- Olyan hülyék az emberek. Kérdezi ma például, hogy hol ismertelek meg. Mondom, szerdán. És nem érti!! Akkor mondom, hogy a Kék Rózsában. "Hogy ez ilyen bulihely?" Nem, idióta, az egy étterem. "És csak úgy ült ott, és odamentél hozzá?" Áááá...

...avagy nem csak én találom nehezen a módját, hogy vagy elkerüljem, vagy értelmesen elmagyarázzam a "Mensa" jelenséget.

A nők többnyire akkor szoktak hajat vágatni, ha a párkapcsolati életükben változik valami. Vagy ténylegesen (válás), vagy csak szeretnék. Ezt csak azért mondom, hogy ha van olyan férfi olvasóm, aki magától nem veszi észre, hogy acconypajtás feje belülről nem a régi, az legalább arra figyeljen, amikor már kívülről se.

Ilyennek is kell néha jönnie, amikor összejön minden, amit annyira és olyan régóta vártunk, egymás után zuhognak ránk a szebbnél szebb "véletlenek" együtt és külön is, de az egész nem egy kicsúcsosodó hullám, hanem egy szép, nyugodt folyó, amiben mintha egész életünkben együtt úsztunk volna, és ahol néha észre se vesszük, hogy eljutottunk valahova, máskor meg rafting. Mindenfélét csinálunk, és mind sikerül, kivéve a pesztós tésztát, jobban mondva sikerül az is, csak nyomot hagy a tűzhelyen meg az arcszínünkön este, a Vidámpark enyhe-közepes hányatóképességű ketyeréin.

Ismételten kiderült,hogy nem bírom a birkákat. Mármint megenni. Nem az aranyosságuk miatt, hanem mert valószínűleg tartalmaznak valami olyasmit, aminek a lebontásához az egyébként vasszögbiztos gyomromból hiányzik az enzim. Ennek az lett az eredménye, hogy a schipholi vécé ijedtében már azelőtt öblíteni kezdett, hogy magamra zártam volna az ajtót. Aztán egyszerre beugrott a címben szereplő kifejezés, és rájöttem, hogy sokkal inkább erről van szó.