Felavatódott

Olyan szempontból szerencsés volt ez a hétvége, hogy mindenkinek vendégei voltak, többek közt nekem is, de így legalább a lányok is hoztak új embereket, nem volt gond, hogy más meghívottaknak genfi utazás, illetve liverpooli lebetegedés miatt felmentésük volt. Titi sajnos pont azért nem jött, mert az ő vendégei kocsival érkeztek Pestről, de jó érzékkel épp a fotózás pillanatában csöngetett be. Hozott négy doboz Krieket, így már 16 egység várja a következő partit. Borból is pozitív az egyenleg, felszaporodott a háztartásom junkfood-állománya, és természetesen száraz fájdalom is termett, ipari mennyiségű szárzeller és répa kíséretében. Mert azért az egészséges életmódra ügyelünk. 

A leghasznosabb hozadék ugyanakkor a megtörve világító pálcika volt. Hát ez mindenkinél máshova került, de azonosításra mindenképpen jól szolgált. A Halloween közeledtére való tekintettel még világító nyelű nyalókát is hozott valaki. És minden sebtiben törölgetés, szőnyeg alá seprés, jól irányzott szekrény mélyére hajítás, tésztagyúrás, kétségbeesés, sütőhasználatiutasítás-bogarászás (szóvirágaim nyiladozása egyre jobban kicsorbítja a mozgószabály szamurájkegyetlenségű metszőollóját) és pasikat italért zavarás (mozgatószabály?) után egyszer csak azon kaptam magam, hogy az emberek beszélgetnek, esznek, isznak, ülnek, állnak, csodálják a lakást, csodálják a Vészt és látszólag jól érzik magukat. És asszem, szeretik a főztömet (süttömet?), mert egészen megható csapatmunkával egy Alice Délice-utalványt kerítettek nekem, gondolom azért, hogy még elvarázsoltabb süteményeket tudjak nekik alkotni. Hm, challenge accepted (ennek nagyon hülye magyar fordítása lenne, hogy kesztyű felvéve? asszem, igen).

Fénykorában 12-en voltunk (képzelem, mi lett volna, ha mindenki eljön...), és sikerült megismerkedni az emelet egyik lakójával is. Nem, nem a szomszédszoktató muzsikálás és az alkoholszinttel párhuzamosan emelkedő hangerejű visítva csevegés miatt, hanem mert ugyanakkor indultak ők is bulizni ugyanonnan, csak nem ugyanoda. Mi az Ethnicbe mentünk, ami a bezárt és hamarosan Gotha Clubbá alakuló Galérie Louise helyett volt a B terv. Sokan voltak így vele, de a zene legalább jó volt. Egy darabig a wc felé vezető stratégiai pontot foglaltuk el a Vésszel, ahonnan ráláttunk lent hadonászó cimborináinkra, aztán vegyülni próbáltunk és a közvetlenül felettük lévő lépcsőre álltunk. Miután a tizenhatodik asszertív arab furakodott közénk, Szöszke és a másik kedves kolléganő távozását sikerült elszalasztanunk, és a Vésznek is nagyon melege lett, jeleztük, hogy kimegyünk levegőzni, majd további heringstratégia, ajtóban táncikálás és egyéb logisztikai kérdések megoldása után hazacaplattunk. 

"Milyen jó, hogy amikor lánynál van a buli, nem kell hazafelé keresni egy gyrosost, mert van otthon kaja!" - sóhajtottak fel a gondjaimra bízott hímek háládatosan, majd eltüntették a maradékokat. Fél négy felé járt az idő, amikor végleg felavatottá nyilvánítottam otthonomat, egyben a Vész elérte azt a szintet a velem egy ágyban töltött éjszakák számában, amit eddig NC tartott. Na, szóval úgy éreztem magam, mint aki otthon van. Én tudtam, merre vannak a poharak, a szalvéták és a felmosófa!