Málta

Most a multikulti vakaciozas oromeirol fogok irni, mar csak azert is, mert meg vagyok fosztva az ekezetektol, es angolul legalabb nincs rajuk szukseg.

Egy tolmacsnak igazi csemege ennyi kulfoldivel egyutt nyaralni. A tobbseg ugye nemet volt, abbol is az eszaki fajta. Szegeny Frank volt az egyetlen, akinek a stuttgarti tajszolasat sokszor meg honfitarsai se ertettek, nekem meg foleg fulelnem kellett, hogy kikerekedik-e a mondatabol valami angol szora emlekezteto hangegyveleg.

Megnyugtatnék mindenkit: már órákkal ezelőtt hazaértünk a hegyről, csak wifi őméltósága úgy döntött, hogy én nem írok rögtön bejegyzést.

Tegnap szabad foglalkozás volt, mármint azoknak, akik nem mentek a Playmobil gyárba. Nekem ez kimaradt a szocializációmból, meg amúgy is vágytam egy kicsit arra a fajta városnézésre, amit én szoktam: fejünkbe vesszük, hogy elmegyünk valahová messze, oda se neki a hívogató tengerpartnak, bezsúfolódunk a tömegközlekedésbe, kétségbeesetten próbálunk az ablakon át fényképezni, aztán tűző napon jó sokat gyalogolunk, és jó esetben látunk valami olyasmit, amiért megérte.

Ma úgy kezdődött a napom, hogy egy tengerparti sziklán ülve gyümölcsöt ettem és George R.R. Martint olvastam (akinek erről az jut az eszébe, hogy "rohadt mázlista", annak a kedvéért megjegyezném, hogy az egésznek az volt a kiváltó oka, hogy 7:44 perckor felbőgött egy szemétszállító kocsi az ablakom alatt, és nem egyszer). Ezután a szálloda tetején napoztunk és úsztunk a medencében (akinek erről az jut az eszébe, hogy "elkényeztetett liba", annak jelezném, hogy a víz olyan hideg volt, hogy tíz perces szoktatás után tudtuk rávenni a boka feletti testrészeinket, hogy belekerüljenek).

Ma csatlakoztak hozzánk azok is, akik tegnap délután henyéltek. Magyar részről ez jó volt, de előkerült két olasz, akiknek sürgősebb volt tengerpartozni, mint Vallettát megnézni. Tekintve, hogy szicíliaiak, kicsit Jackie Chan-pofát kell vágnom ettől. De amikor közelebbről megismerkedtünk, mindent megértettem.