Mensa Shake

Kezd összerázódni a társaság. A szó szoros értelmében, tekintve, hogy egész napos hajókiránduláson voltunk Gozón és Cominón, gyenge gyomrúaknak szélben nem ajánlott. A kétszintes hajó dülöngélt, fel-le liftezett, csak az adott némi biztonságérzetet, hogy biztos voltam a mentőcsónakok meglétében, lévén, hogy azokon ültünk. A mellettem terpeszkedő ázsiai nő hisztérikusan nevetett, valahányszor az előttem kuporgó pasiját eláztatta egy hullám. Amikor az ő kalapja repült bele a tengerbe, azt sztoikusan nyugtázta. A part ismertetése (kaszinó, jobb szállodák, csúszdapark) közben szakmai ártalom gyanánt azzal szórakoztattam magam, hogy listáztam a különbségeket a nyelvi verziók között. Nem egy és nem kettő volt. Közben egyébként halálra fagytam, mert okosan szereltek fölénk egy napellenzőt, így viszont csak a jeges szél cibálta az átázott nadrágomat. Végre kikötöttünk Gozón. Busszal vittek körbe, felmásztunk a Kék Ablak tetejére, kutyafuttában megebédeltünk a világhíres Café Jubilee franchise szülőhelyén, aztán át Cominóra, a Kék Lagúnába. Itt kicsit megfelhőztem az intelligencsek geocachingelős mindenségére, mert a Monte Cristo-filmben szereplő barlanghoz konkrétan azért nem jutottunk el, mert muszáj volt még egy ládát megkeresni valami nyomorúságos kápolnánál, de aztán kiderült, hogy a hajó sokkal kényelmesebben be tud oda farolni alulról, mint ahogy a partról megközelíthettük volna, úgyhogy megelégedtem a döglött medúzákat falatozó halrajokról készített videóimmal, és vidáman végigfotóztam ugyanazt a partot visszafelé. Ezután halpedikűröztetni mentünk. Kicsit féltem, hogy kiszórnak a gyönyörű új szandálom okozta sebek miatt, de ez az én egyéni szoc. problémám maradt, a halaknak ugyanis kifejezetten ízlett, úgy kellett - határozott lábujjmozdulattal - elhessegetni őket, ha már nagyon haraptak. Mindegyik életben maradt egyébként, a lábfejem bőre pedig, nem mintha bárkit is érdekelne, de azóta tisztább, szárazabb, biztonságosabb érzés. Este megint németekkel eltöltött este ígérkezett, de jobbra sikerült, mint vártam, mert megjelent egy igen jóképű ifjú máltai, aki aztán persze mást vitt haza, de legalább elvittek megmutatni a nyílt utcán, üvöltő, jeges szélben, kismagnó zenéjére tangózó párokat. Ma este én választottam bort, többszörösen is, mivel először az étteremben került rám sor, aztán végre igazi mensás színezetet kezdett ölteni a buli, és egyikünk szobájában ittuk meg a szupermarketből szerzett rozé gyöngyöző- és helybéli fehérboromat. Az este jogosítvány- és személyi-mutogatásba fulladt.