Beküldte Raya deBonel -
Azért a végére egész jó kis nap kerekedett ebből. Volt egy olaszórám - és tulajdonképpen tök jó, hogy ehhez a nyelvhez már a harmadik órán sem vagyok olyan hülye, mint az eddigiekhez, lévén, hogy kellően nyegle kiejtéssel el tudom adni a spanyolomat olasznak. Aztán már éppen ráírtam a strasbourgiakra, hogy elveszett a levél, vagy mi van, amikor szóltak, hogy megérkezett. (Szuper, akkor most találjuk ki közösen, hogy a vérbe fogok hozzáférni a számlámhoz.) Persze déltájban az volt a csúcs, hogy Nagymedve végre előbújt a barlangjából - miután halálra aggódtam magam, kemény, keserű tanulságokat vontam le, továbbá feladtam a reményt.
Ezután olyan wokzöldséget csináltam (édesburgonya, padlizsán, jégcsapretek, szárzeller, ananász, hagyma, répa, szójacsíra), hogy megszólalt, és csapot-papot ott hagytam a konyhában, mert akkor lemondott Schmitt, nemmegy az origó, nemmegy az index, nahát. Kifelé menet a postaládában megtaláltam a várva várt négy aprócska zsupszkulcsot, úgy becsomagolva, hogy leesett az állam (konkrétan kis terítőcskékbe tekerve, megpörkölt szélű kis cetlin szerelmes levélke, a négyszögletes dobozka rózsaszín szalaggal átkötve, saját pöcséttel díszített bubis borítékban). Aztán a Parlamentben kinyomtattam a beszállókártyáimat, a múzeumban senyvedő Ramé orra alá dörgöltem, hogy megyek, mert vár rám egy napsütötte pad a Léopold parkban, és egyébként mára nekem szerződésem van, szóva ha közben eltöröm a bokámat, akkor betegbiztosításilag oké vagyok.
Útbaejtettem a Garam Masala Food Store-t, ami új kedvencem lesz, az már biztos. Koszos kis bevándorló boltnak tűnik, de a választék kenterbe veri a Szép Kis Indiát. Levegő után kapkodtam, nem csak az intenzív füstölőillat miatt, hanem a konzerv palak paneerok, többkilós basmati rizsek, mandulavíz és egyéb nyalánkságok láttán. És persze hogy lehet kapni asafoetidát, mung dalt, őrölt kardamomot, nomen est omen garam maszalát, görögszénamagot... és ez csak az, ami most így, azonnal kellett. Este ugyanis gasztronómiai merényletre készülök, de az ember ne árulja el a terveit előre.
És végül megvolt a napsütötte pad is, John le Carréval, rendkívül jól szórakoztam. Hazajöttem, és már várt az üzenet - nemcsak Nagymedvétől, hanem a Nemzetköztől is: beválasztottak a LEAP-programba! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a) Reno, b) Stockholm, c) Bali, na ezekből kettőre elvisznek, és egyébként is kiokosítanak, jobban mondva kiokosítjuk egymást vezetésből, önkéntességből, kommunikációból, fiatalosságból. És ez mindenkinek jó lesz! Ráadásul kiderült, hogy Bali nem ütközik a Fordítók és Tolmácsok Őszi Konferenciájával, ahol meg lehet, hogy elő fogok adni. Nem semmi, két éve voltam, akkor Görög Ibolya, Fáber András, Prószéky Gábor... és akkor most... Adélka? Hát ez vicces lesz.
Szóval megmozdultak a dolgok, úgy tűnik. Ez már egy mensáshoz méltó életstílus, nemde? Ja, és azt mondtam, hogy megtaláltam a brüsszeli Kék Rózsát? Igaz, csak havonta egyszer, de legalább valami. Jó lesz ez, na.