Egy szőke, egy vörös

Az óév utolsó napját zárjuk most egy vidámabb bejegyzéssel, mint az átlag. Ismét vásároltunk Ninikével.

Brüsszel arab negyedéhez képest Magyarország egy rideg, bürokratikus fogyasztási gépezet. A Tesco sajt-hús pultjánál kifejezett hiányérzetem támadt, és hamar rájöttem, azért, mert senki sem akart kóstolót ránk tukmálni, és Ninikét sem fotózták ananászok között. A történethez még hozzátartozik, hogy az eddigi háromból ez volt a legsikeresebb soppingtúrám karácsony óta, és amikor elismerően megjegyeztem ezt, duzzadó (95D+) önbizalommal kijelentette, hogy mindenki szeret vele vásárolni, mert sokkal olcsóbban és sokkal hamarabb megússzák, mint egyébként. 

- Lencsét kéne enni újévkor, ugye? De abból mit lehet csinálni? Levest, főzeléket?
- Hát... kábé - nyeltem vissza az új keletű repertoárom olyan darabjait, mint a mung dál, a szambar dál és a kadhi pakorával.
- És ahhoz mi kell?
- Koriander, római kömény, aszafoetida, hát... lencse. Meg hagyma. Meg...
- Ecet?
- Citrom - mondatta velem Jóanyám reformizmusa.
- És ahhoz virslit kéne enni, nem?
- De. De ne szárnyast!
- Oké, oké.

Ekkor még nem sejtettem. A Tesco eléggé ki volt fosztva, tehát például se kesudió, se karfiol, se egy rendes friss koriandernövényke, de Ninikének más igényei voltak. Nagyon másak. A virslis pultok speciel tele voltak (én hülye, hogy nem ott és akkor csaptam le a sertés frankfurtira).

- Nna, ez jó lesz.
- Te, ez baromfi.
- És?
- Hát szárnyast nem szabad!
- Ja, a baromfi az szárnyas, tényleg. Akkor milyet kell?
- Sertést, vagy itt van ez a borjúvirsli.
- De ez drága.
- Oké, de ez meg akciós. Látod?
- De abban sok van, nekem három kell! Ha meg hosszú, abból csak másfél.
- Azt nem gondolod komolyan, hogy fél virslit kapni fogsz. Még te sem!
- Nézzük meg a kimérteket!
...
- Nézd csak, juhbeles bécsi, na ez megfelel? Annyit veszel belőle, amennyit akarsz, ott van egy, ami félbetört, még a másfeled is meglesz.
- De az juhbeles, olyat én nem eszem!
- Ja oké.

Következő menet.
- Mit vegyek a barátnőmnek? Velünk korú csaj, és nagyon igényes magára.
- Akkor miért a Tescóban veszel neki ajándékot Nem ismerem, fogalmam sincs, mit szeret.  
- Hát... lehetne fürdősót venni...
- Jaj, azt ne, az a "nem tudom, mit vegyek a csajnak" ajándék.
- Rúzs! Veszek neki egy rúzst!
- Jó.
- De azt most vett magának.
- Akkor vegyél hozzáillő körömlakkot.
- De nem emlékszem, milyet vett!
- Milyet szokott hordani?
- Nagyon sokféléje van. De szerinted elmenjek a sráccal szilveszterezni?
- Hát ezt megint csak nekem kéne eldöntenem. De hogy jön ez ide?
- Azért kérdezem, mert ha elmegyek vele, akkor nem lesz időm a barátnőmre, és akkor ráérek neki ajándékot venni.

Harmadik kör: kenyér
- Ne már! Ott viszi az utolsó magosat! Meg kell tőle szerezni!
- Ha nem cseszünk el egy fél órát a virslivel, egy másikat meg a rúzzsal, akkor még meglenne Hát ez van, akkor vegyél félbarnát.  
- Felszeletelem. Vigyázol a kosárra?
- Ja.
- Adééél! Segíts!
- Mi van?
- Nem jön ki.
- Hát fogd meg és húzd.
- De nem jön. Elnézést, mi van ezzel a géppel?
- Jaj, meleget nem lehet, azt nem viszi a gép!
- De csak meleg van, mindegyik friss!
- Van már programotok szilveszterre, lányok?

Ez utóbbi  hang Ninike másik szokásos mellékhatása, a pasimágnes következménye. Nem értem a csaj működését, de szemlátomást sikeres a világban. Persze, biztos a szőke haja miatt...