Beküldte Raya deBonel -
Itt emlékeztetnék megint arra, hogy a leonbergi 2 farmernadrágot és 1 pár cipőt hozott a kapcsolatunkba. Bár azóta sokat fejlődött, a nyári cuccok valahogy mindig kimaradtak. Rostockban ugye mindegy, Pesten meg valószínűleg engem se érdekelt, hogy ő mit hord, most viszont úgy érzi, mintha végre valami kulturálisan pezsgő városban élne, és kifejezte rövidnadrág, továbbá szandál iránti igényét.
Bennem ilyenkor eleve megszólal a vészcsengő. A szandál+zokni kombó nem legenda. Mintha a német férfiak valami össznép lábujjszeméremben leledznének. Nőkre ez nem vonatkozik, szerencsére. Mindenesetre a cipőboltba betérve kedvesem gyanakodva méregette még a kettő darab zártorrúszandál-modellt is. Javasoltam a bőr tangapapucsot, az szerintem negyven fokban elfogadható casual viselet a városban is, de ezt az ötletemet slattyogás vádjával kivégezte.
Miután egyik zártorrúszandál rosszabbul állt neki, mint a másik, végül rávettem, hogy legalább próbálja ki, hogy tényleg slattyog-e, és kifejező arcán egyértelműen követhető volt 1) a döbbenet, 2) a kételkedés, 3) a kognitív disszonancia, 4) az óvatos nyitás, 5) a szerelem. Azért megvettük a szandált is, a közbotrányokozás elkerülése végett.