Cic

Arra kellett sajnos rájöjjek, hogy Strasbourg otthonosabb nekem, mint bármelyik hely, ahova rohangálni szoktam, Budapestet is beleértve. De persze ez csak azért van, mert ott legalább minden viszonylag kiszámítható, és kevesebb ember tör rám, hogy felborítsa a napi terveimet. Van viszont váratlan cic az Airbnb-ben

...meg vacsora a hím kollégákkal, ahol ha nem tanulnék olyan gyorsan a kontextusból, ahogy, még ennyire se szeretnének, pedig azzal nem mondtam sokat. Tolmácskarrierem pedig egyfajta lokális maximumra futott azzal, hogy plenáris közben eszembe jutott az Idétlen időkig magyar címe. Most már néha merek magamra tényleg tolmácsként gondolni. Persze hol vagyok én még Hiperművelt kollégához képest, aki olyanokat bír zeuszi koponyájából teljes vértezetben előpattintani, mint hogy ügyhátralék meg hagymázas parlament. Na de legalább a nénihez már elmehetek velük enni.

Itthon is pofán ver a társadalmi szexizmus: nemhogy le kellett tiltanom a Youtube személyre szabott hirdetéseit (nemem és korom alapján KIZÁRÓLAG ovulációs tesztek reklámját mutatta, nem viccelek, a Hull a pelyhest hangonként más francia kisbaba dudorászta benne), de még egy templetonos programon is elhangzott: "mi a helyzet a humorral? főleg a fiúkat kérdezem". Még szerencse, hogy holnap az egyenlőség skandináv fellegvárába utazom.