Parlament

Tegnap az Európai Parlament eddigi legmenőbb elnöki beszédét hallottam Milos Zemantól. Az indításkor egy pillanatig azt hittem, szenilis a bácsi (69 éves), kommunista pártkongresszusra képzeli magát: Leszek Kolakowski lengyel filozófust idézte, aki a szocializmusról szóló 1957-es előadását a tárgy negáltjának 30 perces taglalásával kezdte (a szocializmus NEM cenzúra, munkatábor, megfélemlítés), majd a végén egy szuszra hozzátette: a szocializmus egy jó dolog!

Ennek a bejegyzésnek két okból is nagyon jól kell sikerülnie. Egyrészt már harmadszor írom meg, mert kétszer elszállt. Másrészt így két nappal később már kezdem kiheverni a keddi plenárist meg a Tavares-vitát. Nem volt felhőtlen a hét, de legalább benne voltam a tévében.

Megint előállt az a helyzet, hogy az ember utálja, hogy ennyire szereti ezt a szakmát. Mert ám nehéz, stresszes, és van valami alattomos megterhelés is benne: az, hogy egész nap mások agyhullámai grasszálnak a fejemben. És, főleg ha politikusokról van szó, ezek a hullámok nem mindig olyan harmonikusak.