A kultusz

Vannak az ilyen összevissza élő emberek életében is visszatérő elemek, mondhatni rituálék. Ezek elsősorban a parlamenti naptárnak, azon belül is a strasbourgi heteknek köszönhetők. Számtalan túlélési stratégia van, onnantól kezdve, hogy ki mivel repül, hol alszik, mit eszik, melyik boltba szabadul be, az évek során mindenkinek kialakult már a gusztusa (mondanom se kell, hogy nem sokakkal osztozom az Airbnb-parlamentimenza-Sephora kombón).

Úgy alakult viszont, hogy a baden-badeni Wizzair járatra pont egyautónyian szoktunk rá. Körülbelül minden évtizedre jut egy kolléga, két férfi, két nő, ketten németesek, ketten angolosok, kiegyensúlyozott összetétel. Mivel mind társas lények vagyunk és nem teljesen inkompatibilisek*, ezt a gyakorlatban is manifesztálni szoktuk. Persze mindig a legkisebb bérelhető autóban. És itt kezdődnek a kultusz elemei.

1) Hol a kocsi?
2) Ki ül előre?
3) Hoztam Szamos marcipánt.
4) Hol állunk meg enni? (úgy is, mint a Galaxis útikalauz társadalomfejlettségi skálájának legmagasabb foka)
5) Beszélgetés közös érdeklődési körökről, úgy mint búvárkodás, jóga, obskúrus német filozófusok munkássága (jó, ez egy Venn-diagram, nem mindenkit érdekel például a búvárkodás).
6) Valaki állítsa be a fűtést.
7) Dugó van Kehlben.

Eddigre meg szoktunk érkezni a kb. 30 kilométerre lévő Edeka komplexumba, ahol a nevetséges kínálatú szupermarket** közepén egy pultból halas ételeket lehet rendelni.

8) Elcseszték a rendelést. Tegnap először úgy is elhangzott: a fiú modortalan, a néni meg értetlen.
9) Soha többet nem jövünk ide.
10) Jó a kaja. Mégis ide jövünk.

Bevásárolunk. Izlandi Skyr, a létező legfinomabb és állítólag egészséges, de Kelet-Európában elérheteten joghurt. Gyümölcs reggelire, alkohol estére, meg esetleg hiányzó elemek (vettem én már itt pillanatragasztót cipőt reparálni, vaníliás őrlőmalmot, csokit, sajtot, és komolyan szemezek a szilikon konyhai eszközökket).

11) Hogy kell fizetni ezért a szerencsétlen parkolásért?
12) Ki mikor dolgozik? (Időnként koordináció a többi kollégával, hogy kinek van egyáltalán esélye odaérni.)
13) Nem fognak a Parlamentbe beengedni a bérautóval***. Dehogynem, csak mosolyogj és lengesd a staff badge-et. Ha az őrkunyhó bal oldalán lévő sorompóhoz állunk, az utasok badge-ét nem nézi senki, a ronda biztonsági konténerek árnyékában én konkrétan bárki lehetnék.
14) Irány a wifi. Az Isten áldja meg a k.vezetéknév típusú felhasználóneveket itt is.
15) Affichage. Ebben a szobában vannak a betűnkénti fachok, ahonnan az ember kihalássza a szerződését, aláírja (mint az állatok, papíron), majd behelyezi a kabin szerinti fachba. Meg lehet még nyomtatni előlegkérvényt, ez most nagyon jól jött, mert a hét közbeni ebédeket már nem bírta volna a bankszámlám.
 

Innentől lépnek életbe az egyéni stratégiák, uszoda/konditerem/szálloda/pihenőszoba, kinek mi tetszik. Hanem a kultuszt is megtörik ám néha random elemek, például ez a megkésett bajor mikulásparádé, ami valószínűleg sajtreklám:

Vagy ami a planning ma művelt. Lázban van a Parlament, ma volt az elnökválasztás (ez az itt dolgozó pár ezer emberen kívül senkit nem érdekel Európában), szóltak is nekünk, hogy a programunk össze-vissza fog változni. Az enyém úgy nézett ki, hogy 9:00-10:30, 11:00-12:00 és 16:30-17:30. Ebből az lett, hogy fél 11-ig senki be se nézett abba  a terembe, ahol voltunk, utána elkezdtek egy ülést, gondoltuk, hogy ez a miénk lehet, megkésve, csakhogy nekem mennem kellett 11-kor. Lementem hát a chef d'équipe-hez, aki nem főszakács, vagy hát bizonyos értelemben igen, csak neki nem kavargatni kell, hanem inkább kivasalni azt, amit mások összekavartak. Mondtam neki, hogy mi a helyzet, erre elővesz egy papírt, hogy miszerint ez már egy másik ülés, itt nincs is magyar kabin, el vagyunk bocsátva. Megnyugodva visszamásztam a kabinba****, ahol kiderült, hogy ott ül a teremben az egyetlen képviselő, akinek igazán, mindenképpen kellünk, ráadásul én vagyok a retúr. Kolléganő felhorgadt, hogy ő majd beszél ezzel a szakáccsal, közben pedig megszólalt a képviselő, vagyis a jeltolmácsa, szóval nekem dolgozni kellett. Van még 6 perc a másik ülésig, szuper. Végül a chef nagy nehezen megértette, hogy nekem le kell lépnem és szerzett helyettem másik angolost.

Utána a másik teremben 13:00-ra módosult az ülés vége, de csak 12:30-kor jött be egyáltalán bárki, addig szavaztak meg a folyosón networkingeltek, gondolom. Mindenesetre én dolgoztam vagy 10 percet, mert annak az ülésnek a nagyja meg németül volt. Aztán ebéd, 7 kollégával meg kismillió másik emberrel, akiktől nem lehetett beszélgetni. Hazamásztam a szobámba, majd 4-kor kiderült számomra, hogy az ülést törölték. Már értem, mire mondta Nagymedve, hogy benne maradt a buli, amikor a vihar miatt egy koncertjüket lemondták. Nem jó érzés nem tolmácsolni. Azért ez a szakma még akkor is jó, amikor megtörik a rutin.

*Mint például az esti ülés után borozók és nem borozók törzsei. Múltkor kettő-egy volt az arány az előbbiek javára, és én gondolkodás nélkül a büfészint gombját nyomtam meg, az absztinens meg nem nézett oda, ezért igen meglepődött, amikor lent kötöttünk ki. Ennek hangot is adott, mire a másik kolléga csont nélkül rávágta, hogy "mi iszékonyak vagyunk".
**7a) számoljuk össze, hányféle X-et lehet itt kapni. Volt már tojásvágó, gluténmentes tészta és Lindt csoki.
***Kolléga sokadszorra sem hiszi el, pedig engem szabadúszóként is beengedtek többször is úgy, hogy nem tudtam a kocsi rendszámát se.
****A bumburnyák nyelvek mindig az emeleten vannak, a magyarokat a 16-os vagy a 23-as szám alatt kell keresni valamiért.