Strasbourg

A franciára retúrozó arab kabin mondandóját értelmezve véletlenül a Szíriában katonai beavatkozást sürgetők leg-pol-nemkorrektebb érvét sikerült mikrofonba mondanom (hál'istennek némítógomb mellett): "Akit lelőnek, abból már nem lesz terrorista!"

Én még sose vettem magamnak bőröndöt. Ez is olyan volt az életemben, mint a dugóhúzó meg a rongy: az úgy terem otthon. Nyilván a szüleim közelében se jártak annak a cigányéletnek, amit én most folytatok, ezért nem annyira a praktikum vezérelte őket. Így sikerült szert tenniük egy amúgy kellemes méretű és strapabíró puha bőröndre - két kerékkel. Jól pakolható, vagyis megtöltve akár 30 kiló is lehet, és ennek a felét kell kb. 60 fokos szögben meggörnyedve, fél kézzel megemelve vonszolni a ványadt két kis keréken.

Ennek a bejegyzésnek két okból is nagyon jól kell sikerülnie. Egyrészt már harmadszor írom meg, mert kétszer elszállt. Másrészt így két nappal később már kezdem kiheverni a keddi plenárist meg a Tavares-vitát. Nem volt felhőtlen a hét, de legalább benne voltam a tévében.

Ismét Strasbourgból jelentkezem, meleg van és időnként viszontagságok. Mondjuk némelyiket a saját hülyeségemnek köszönhetem, például azt, hogy szokásos módon keddtől csütörtökig volt szerződésem, és valamiért így foglaltam a szállodát is, noha pontosan tudom, hogy mivel kedden már reggel 9-től beoszthatnak, már hétfőn oda kell mennem. Megfejelve ezt azzal, hogy annak is elfelejtettem szólni, aki hozni szokott, vagyis 5 óra vidám vonatozás várt rám.

Egy ilyen nap után (váratlan 5 centi, obligát béna frankofón autós-->villamos-üzemszünet, vajszószós hal meleg savanyú káposztával és pirított nokedlivel, LUSH nem találása, néppárti munkacsoport) a legjobb befejezés, ha a közelben lakó mensás barátok meglátogatnak. 

Olyan volt, mint egy jobb Kék Rózsa: zsidónegyedben voltunk, adtak enni, enyhén spicces vagyok, szexuális töltetű poénok célkeresztjében álltam és jócskán vissza is adtam belőle. Itt mindenki értette az angol, sőt, francia nyelvű poénokat, azzal együtt, hogy mindenkinek megvan a maga keresztje, még ha egyeseknek a horvát nyelv is az. 

Ha már a waterzooiról és a veteránok napjáról írt bejegyzésemet elnyelte az éter, irkálok kicsit a strasbourgi történésekről, aztán majd ha lesz energiám, felrakok képeket is.

Iszonytató hideg van. Sál, sapka, kesztyű. Utóbbit levettem egy időre, mert fagylaltozni mégis ciki lett volna. Hát persze, hogy nem hagytam ki a Chez Franchi-t, ahol életemben először ettem ibolyafagyit, és tényleg olyan íze volt, amilyen várnék, ha egyszer beleharapnék egy ibolyába (ahhoz is milyen aberrált személyiség kéne, virágot bántani!). Most fűszeres mangót, Tatint és kókuszt kértem.