mivan

Elmondom, mi a zombi. A zombi nem az, akinek folyik le a felhám az arcáról, térdig lóg a nyelve, botorkál és meg akarja enni az agyadat. Az igazi zombik nem zöldek és nem lógnak véres fél csecsemők a hasukból.

A hétvégén nagy ragyogás vett körül, amiből bizonyos hidroxicsoportok miatt nem sokat észleltem, viszont belülről annál fényesebbnek tűnt a világ. Na ez egy kicsit zagyva így.

Küldtem ma reggel egy felindult üzenetet a leonberginek.

Vettem egy zenedobozt, ami mellesleg mosni is tud. Bekapcsolom, érdeklődően csipog. Kikapcsolom, elégedett dúdolással alszik el. Elindítok egy mosást, izgatottan felsikkant, majd nekilát. Az a legjobb, amikor kész van, és büszke dalban mondja el, hogyaszongya, kész vagyok, kimostam, nézd, gazdi, milyen ügyes vagyok! Nem lehet nem szeretni! Természetesen lány, Miminek neveztem el.

Megpróbálom legjobb tudásom szerint visszaadni az elmúlt 10 nap abszurditását. Ahogy Jóapám mondta: lehet, hogy én azt hiszem, hogy egy 45 centis helyre be lehet szerelni egy 60 centis főzőlapot, de (idézem) „a fizikát nem lehet megb@szni”. Hát mi erre tettünk kísérletet.

-Ez a lámpa tök szép, csak egyáltalán nem tölti be a funkcióját. Pont, mint te!

- A láthatatlanság azt jelenti, hogy az elektromágneses sugarak áthatolnak rajtad és nem verődnek vissza, tehát feltételezem, hogy a fotocellás ajtót se tudnád működtetni. Feltéve persze, hogy nincs rajta gomb.

"Amennyiben a francia/belga/német/svéd (a megfelelő aláhúzandó) állam befogadókészségének, diszkriminációmentes emberierőforrás-politikájának és kedvező gazdasági helyzetének köszönhetően az országban tartózkodásom második hetében jól fizető, bejelentett állást kapok, amelynek révén emberi körülményeket tudok biztosítani magamnak és az ország nyakába szakadt velem együtt érkezett családomnak, vállalom, hogy amennyiben eszembe jutna a munkafeltételek változása esetén tüntetni, sztrájkolni, munkát beszüntetni, és ezzel az adott ország adófizető állampolgárainak mindennapi éle

Asszem, ebből a napból már most elegem van. Tegnap vettem jegyet a 8:03-kor induló vonatra, erre nem működött a pályaudvaron a jegykiadó, be kellett állni a droidokhoz a sorba, aztán közölték, hogy 8:03-as vonat nincs, csak 8:18-as, ja és nem Párizsba, hanem Marseille-be. Kétszer kérdeztem rá, hogy de tuti megáll-e ott, ahol nekem át kell szállni (azon az apróságon, hogy ők Roissyként emlegetik a mindenhol Charles de Gaulle-ként feltüntetett megállót, már nem is akadunk fenn). Kicsit már bizalmatlan vagyok az ilyen egyenruhás népekkel szemben.

Ez mind a hajam. Villangó vagyok, de még nem barátkoztam meg egészen a gondolattal. Ma nagyon néztek rám az emberek az EGSZB-ben, de aztán rájöttem, hogy csak a nyuszis pólóm miatt volt. Rajta kellett volna hagyni a blézert.

Hihetetlen jó, végre van egy hétvégém, amikor nem kell menni sehova, amikor csak itthon ülök, olvasok, főzök (és ninjázom). Tudjátok, mikor volt utoljára ilyen? Júliusban. Ráadásul most az egész hetet végigdolgoztam, tehát most egészen együtt tudok érezni azokkal, akik egyébként így élik az életüket.