harcosok klubja

Egyelőre befejeztem a ninjutsura járást. Nekem egy olyan ember ne bzmegoljon hat órán keresztül, aki úgy gondolja, hogy két kör érintkezési pontjára két merőleges érintő húzható. 

- Nektek, lányoknak, van egy hatalmas előnyötök hozzánk képest: eleve nem erőből dolgoztok, mert hogy az nincs.

Asszem, lassan kénytelen leszek elfogadni azt a tényt, hogy nekem nem őrült napjaim vannak, hanem én vagyok őrült. Mostanában kiválóakat szórakozom például az úgynevezett "igénytelen szingli béka"*-mémeken. Itt van rengeteg belőle angolul. Az egyik mondjuk pont úgy szól, hogy "sok mindenben magadra ismersz, de mindegyik túl gusztustalan, hogy megoszd". Na jó, egy kevésbé szörnyűt csináltam azért, hogy lássátok, miről beszélek:

Hihetetlen jó, végre van egy hétvégém, amikor nem kell menni sehova, amikor csak itthon ülök, olvasok, főzök (és ninjázom). Tudjátok, mikor volt utoljára ilyen? Júliusban. Ráadásul most az egész hetet végigdolgoztam, tehát most egészen együtt tudok érezni azokkal, akik egyébként így élik az életüket. 

Ígérem, nem fogok minden edzésről ilyen részletesen beszámolni, de ez még szervesen kapcsolódik az előzőhöz. Habtestemről lehetne is egy szemléltető ábrát készíteni, a foltjaim egyenletes püspöklila színe a PowerPoint pipettájáért kiált: ilyen kiemelőszínt én még képernyőn nem láttam. És az a durva, hogy nem engem vernek, hanem én saját magamat!

Megint valami, amivel szívatom magam.