mivan

Ma piacon voltunk, a híres Midi-piacon. Naivan azt gondoltam, háromnegyed óra alatt végzünk. Persze én magamból indultam ki: odamegy, megnéz, válogat kicsit, zacskót odanyom, pénzt leszámol, rakod, továbbáll. Ninike egy kicsit más műfaj.

Hirtelen azon kaptam magam, hogy alig van időm. Nyakamon a karácsonyi vásárlás, de legutóbb például egy nyavalyás zacskó csokimikulást bírtam csak venni (abból viszont Jean-Philippe Darcist, ami Titi szerint Brüsszel legjobb csokizója, és az aprón kívül ezzel az információval is megvidámítottam az eladónénit). 

A tisztelt szüleimmel pedig hadilábon állok, mert azt hiszik, hogy nem szeretem őket, holott csak... tényleg nincs mit mondani. Florentino Áriza-élet, az van most. Dolgozom, kapok érte pénzt, elköltöm dolgokra, és jógázom (az külön világ). 

Már megint elköltöttem az összes pénzemet. Ninike már áthozta a cuccait, holnap költözik be (és marad egészen dec. 17-ig, amikor is mindketten Magyarországra távozunk, csak ő nem jön vissza). A délutáni szundítás előtt azon elmélkedtem, hogy az angol "again"-nek vajon melyik jelentését használják egy bizonyos dalszövegben: "újra" vagy "megint". És hogy ez magyarul külön szó-e, például hogy ha most is csinálok valamit, és holnap is fogom, akkor azt lehet-e újrának mondani. Azt hiszem, nem, de már túlságosan belebonyolódtam.

Munkás hétköznapok vannak mögöttem, azért is választottam ezt a címet, mert mostanában izzadok, mint egy ló.

Bődületes vásárlásrohamot tartottam ma. Kezdődött azzal, hogy a harmadik boltban végre megvolt a Sennheiser PX200-as (10-ből 9 brüsszeli magyar tolmács ezt ajánlja!), és ettől olyan jó kedvem lett, hogy mindjárt megleptem magam még egy MP3 lejátszóval is. Legalább fél órán keresztül vacilláltam a két legesélyesebb jelölt között, de végül a 4 gigás feketét választottam. Azt mondtam, hogy vízálló? Ma zenés zuhanyzás lesz, fűszeres sütőtökös tusfürdővel (az is új, Body Shop). Azt, hogy hova csíptetem a lejátszót, a fantáziátokra bízom. 

Újabban egyre kevesebb ideig bírok egymagamban tétlenül ülni. Viszont a sütőtökhámozástól kifejezetten zen hangulatba kerülök.

Ismét visszatérnek a jó régi rohanós napok. Reggel 8-kor kezdtem egy szigorúan lepra lakás megtekintésével. Ezek után eredetileg reggelizni gondoltam, lévén hogy az utoljára magamhoz vett étek előző nap délben az említett sóska volt, de ezt felülírta a pénztárcám jobb oldalán tátongó érdekes üresség...

Jelenleg a legnagyobb problémám egy vizsga-stratégiai kérdés. Ugye ahhoz, hogy átmenjek, como mínimo 6 vizsgarészen kell átvergődnöm, de lehet, hogy 8 lesz, csak 6 sikerül. Minden nyelvi irányból egy konszek és egy szinkron. Az elsőt én választom ki, de általában a bizottság utána másik nyelvet és másik módot mond másodiknak.

Klasszikus quodpossum szituáció, még ha kedvem lenne is átfordulni oposszumba és halottnak tettetni magam mondjuk egy hétig, amikor is, ha minden igaz, Bruge-ben vagy Gentben fogok felébredni, szerencsés esetben életem első hárombetűs rövidítésével a homlokomon: Hickenberger Adél ACI.