mivan

Köszönöm mindenkinek az empatikus szavakat (kivételesen szarkazmus nélkül mondom)! Azért senki ne rágja le a körmét miattam, beszéltem két órát Jóanyámmal, 20 percet Jóapámmal, szerveztem magamnak egy olasztanárt, két koncertet és egy biciklizést, úgyhogy a világ nem áll meg. Nagyölelééés!

A hülye tyúk, aki vagyok, gondosan begyömöszölt a bőröndjébe az edzőcipőtől a wireless fejhallgatóig mindent, ruhákhoz válogatott hajba- és fülbevalókkal, csak éppen a számítógép madzagját felejtette otthon. Nem baj, elvégre egész nap az a dolgom, hogy egy számítógép előtt üljek, meg tudom oldani innen is, amit kell.

J. mondta ezt meg nekem rólam: nekem fontos az, hogy valami menő. Nem muszáj, hogy az legyen, de elég pontosan el tudom dönteni, hogy mi a menő és mi nem. Zenekarnak lenni például menő. Világéletemben művészek között akartam lenni. Én vagyok az ideális groupie.

Tudom, hogy már lassan közelebb van a következő, mint az előző volt, de amennyi aludtam (majd elmondom mindjárt), remélem, megbocsátjátok nekem. 

A héten egyedül ma van időm, ezután 4 napot fogok dolgozni (és elég fárasztó, egész napos üléseken - vámunió, EGSZB plenáris...), és már nagyon a körmömre égett a videógyártás például.

Most megint azért írok, mert olyan jó dolgok történnek velem, hogy szégyellném az olvasókat kihagyni belőle. Kitaláltam továbbá, hogy lábjegyzetelni fogom a bejegyzéseket, mert úgy elég rövidek lesznek, hogy a Béka is elolvassa őket, mégis beleírhatok mindent, amit szeretnék.