mivan

Az óév utolsó napját zárjuk most egy vidámabb bejegyzéssel, mint az átlag. Ismét vásároltunk Ninikével.

Ezt nem hiszem el. Az egész internet tele van a karácsonyfa faragásáról szóló, viccesebbnél viccesebb sztorikkal, sőt, képregényekkel. Az én családom az egyetlen, akinek túl vékony a fája, és azon gondolkozunk, hogy mivel tömjük ki azt a (z ugyanolyan jelzőkkel illetett) talpat.

Soha nem kerülök szinkronba az emberiséggel.

Mindig elfelejtem, hogy a masszív pofáraesés után jön ez az időszak, amikor praktikus vagyok, megszervezem az életem, szerzek mindent, amire szükségem van, és hirtelen nagyon tisztán látom, mi az, amire nincs, és közben mélységesen hálás tudok lenni azért, ami van (vagy, a repülő kis köcsögök esetében, azért, ami nincs). 

Ilyennek kell lennie egy rendes Couchsurfing-élménynek.

Azt hiszem, ez az a típusú probléma (az alkoholizmussal, az anorexiával és a fertőző nemibetegséggel együtt), amiről csak akkor beszélünk, amikor már túl vagyunk rajta. Még mielőtt bárki félreértené: a zárójeles háromból eggyel volt dolgom, azzal is csak érintőlegesen... na, nem mintha ezzel sokkal jobb helyzetbe hoztam volna magam. Szóval az a nyugtalanító oldala ennek az őszintétlen világnak, hogy egy csomó embertársunk hurcol magával/ban olyan problémákat, amikről még a barátai sem értesülnek, de ami nagyobb baj, azok sem, akik konkrét megoldással tudnának szolgálni. 

Titivel és hites urával (jelen blogdesign alkotójával) kolbászoltunk ma, azaz pont azt nem, sőt, már a rituálissá vált mentateát árusító standtól is hessegettek minket, de legalább olcsóbban kaptuk meg a Midi piac utolsó fellelhető szőlőit és mangóit. Ennyi ellátmánnyal, főleg a jelenlegi fogyasztásom mellett, simán kihúzom a jövő hétvégéig. Közben lesznek még Couchsurfing-vendégeim is, ők is szoktak némi változatosságot hozni az étrendembe (mondjuk sajnos leginkább gofri és sült krumpli szintén rituális betermelése mellett, de mindegy). 

Megérkezett az első hó Brüsszelbe; mikor máskor, ha nem pont futás közben. Enyhén volt csak giccses, ahogy a karácsonyi fénygirlandok alatt óriási hópelyhek szállingóztak, mindenki szatyrokkal megrakva kerülgette az akciókat hirdető táblákat, és a fülemben az Incomplete szólt.