Beküldte Raya deBonel -
Ilyennek kell lennie egy rendes Couchsurfing-élménynek. Tag rendesen megvárja, amíg bevásárolok (létfontosságú tárgyak, úgy mint meleg zokni, csillogó zöld bizsu, karamellszirup stb.), utána önállóan odatalál a megállóhoz, ahol lakom, leveszi a cipőjét, ad egy üveg alkoholt, lelkesen fotózza a várost, ahogy hihetetlen kifinomultsággal elé tárom (minden vendéggel javul az idegenvezetői hozzáadott értékem, mert amire egyszer rákérdeznek, azt utána kikeresem), egyedül is eljátszik, amíg én a szembeszomszédunk kisfiát segítem Skype-on keresztül a diploma felé vezető rögös úton, aztán hazajön, ázsiai vacsit főz, végül saját kezdeményezésre lelép a Deliriumba, hogy én tudjak bögrét festeni meg Skype-olni. Na jó, ezt ketten hozták össze. Amerikaiak, és mint kiderült, férfi létükre nem azért utaznak kettesben, mert melegek, hanem azért, mert gyerekkori barátok és mindketten szinglik. Az egyik borzasztóan hasonlít Nagymedvére, a külseje is, a hangja is meg a fellépése is, és azt hittem, konkrétan magam alá pisilek, amikor megmutattam nekik Manu Chaót, és közölte, hogy milyen jó benne a kürt.
Azért az összehasonlító országismeret hiányosságai néha vicces méreteket tudnak ölteni. Ahol találkozunk: Steven Colbert, hülye politikusok, Amerika rosszul teszi, hogy az olcsó olajért országokat rohan le (ezt se én mondtam), a bor jó. A sör is. És most már még kettővel többen tudják, hogy a goulash eredetileg egy leves, és a schnaps az nem egészen az, vagyis de, csak másképpen hívják. Ezúton köszönet a Vész-családnak a demoanyagért.