mivan

Annyi jó dolog van mostanában, hogy csak na. Például azért vagyok fenn az éjszaka közepén, mert nemsokára indulok Balira (mégmindignemhiszemel). És utána (alig két hét) megyek Magyarországra, ahol megint olyanok fognak történni, hogy nyű. Ráadásul a héten csak két napot dolgoztam a négy nap szerződésemmel. És van egy olyan barátnőm, mint Szöszke, aki befogadott egy hétre, Hófehért néztünk, házibuliztunk, gyakoroltunk, főztünk tésztát, és végighallgatta a vernyogásomat pasifronton (hol elkeseredett, hol amolyan igazi bagzós vernyogást).

Nagyon úgy néz ki, hogy találtam lakást. Gyorsan le is iratkoztam az immowebről, nem akarok heteken keresztül sokkal jobb és/vagy olcsóbb hirdetéseket látni, amikről, mivel arra már nem veszem a fáradságot, hogy utánamenjek, soha nem derül ki, hogy igen, de - rossz helyen van, hülye a tulaj, nincs biciklitároló. Itt, ahova majd megyek, minden hátrányt látok - nincs kilátás, nincs mosogatógép, wc a fürdőszobában - viszont jó helyen van, szuperjófej a tulaj, és megengedte, hogy a gázórák között, a "pincében" tartsam a biciklit. 

Nem gondoltam, hogy ilyet is fogok írni, de azért nagyon jó mensásnak lenni, mert mindig eszébe jut valamelyiknek valami őrültség. Egy amerikai tagtárs például, akit Renóban az utolsó estén ismertem meg ( jobban mondva pirkadatkor, amikor lefeküdni már nem volt értelme, ezért ettünk), ma ilyesmit posztolt:

Leszállok a magas Lo(ndon)ról, és mostantól nem írok olyasmiket, amitől nyálcsorgatva fogtok irigykedni a munkahelyről. Egy hétig. Hú. Ez az első pár mondat szemetebbre sikerült, mint ahogy akartam. Szóval megyek vissza Brüsszelbe, ezt már tuti nem irigyli tőlem senki...

Nehogy rajongóim kárt tegyenek magukban, gyorsan intézkedtem J-nél, hogy tegyen ki egy szolgálati közleményt. A lényeg: megjöttem, itt vagyok, és alighanem feltöltődni is sikerült, mert újult erővel vetettem bele magam régi, megszokott teendőimbe, úgy is mint futás, mensás levelezés, pénzköltés és, írás. Hamarosan bővebb tartalmakkal jelentkezem. 

Addig is egy kis ízelítő az elmúlt 10 nap eseményeiből.

Toszkánában nem nehéz jó képeket csinálni. És képzeljétek csak el, mire lennék képes egy normális fényképezőgéppel!

Jól felszerelkezve mentem ma a kabinba. Vittem a legkisebb olaszkönyvemet, a két kis füzetemet (a reggeli rádióhallgatás közben olyanokkal gazdagodtam, mint a mull over an idea, pump price és bring me up short), na és persze Micikét.

Tegnap vettem egy füzetet az aktív angol szókincsemnek (vagyis azoknak a szavaknak, amiket oda szeretnék bejuttatni azzal, hogy tudatosítom és feljegyzem őket - Szöszke módszere), egy másikat az olasz szókincsemnek (optimista módon az utóbbi nagyobb). Vettem szép színes matricákat, hogy testreszabjam őket (nem elég, hogy Atoma márkájúak), és egy balkezes tollat, illetve ceruzát. Két beszédet konszekeltem, három cikket blattoltam, de Orbán pávatáncos, másfél perces felszólalásába szinkronban még csúnyán beletört a bicskám.

A nyelvtudás lehet a legjobb befektetés, de az biztos, hogy igen drága.