Értelmiségi életszínvonal

Most megint azért írok, mert olyan jó dolgok történnek velem, hogy szégyellném az olvasókat kihagyni belőle. Kitaláltam továbbá, hogy lábjegyzetelni fogom a bejegyzéseket, mert úgy elég rövidek lesznek, hogy a Béka is elolvassa őket, mégis beleírhatok mindent, amit szeretnék. 

Először is, tegnap egy érdekes ülés volt. Tényleg. A Parlament költségvetési bizottsága vitázott 2013-as büdzséről, többéves pénzügyi keretről, prioritásokról, meg minden, még egy biztos (Lewandowski) is ott volt. És egész nap dolgozhattam, végre, nine to five (jó, hogy két és fél óra ebédszünettel, de akkor is). De az volt a non plusz ultra, hogy sustorgó szavaim egyenesen Bokros Lajos fülébe mentek ki. Hát én ettől úgy bestresszeltem, mint annak a rendje, hogy valószínűleg még akkor is többet ért a spanyol vagy francia eredetinek a tartalmából, ha amúgy nem tudja a nyelvet (angolul tud, ezt csillogtatta is). Azért annyira nem volt szörnyű. És amikor Bokros megszólalt! Hát az egy olyan okos ember! Kár, hogy a jelenlévők sem mind fogták fel, hogy mit akart mondani...

A levezető elnök francia volt, és sok előadó is, a többi meg spanyol, úgyhogy elég sokat beszéltem is. Amikor éppen nem, akkor a hvg alkalmazást bújtam a telefonomon, és ott olvastam például azt a hülye szókapcsolatot, hogy "értelmiségi életszínvonal". ¹

Az értelmiségiekről jut eszembe, remek kollégák voltak tegnap. Nevezzük őket Vilmosnak és Ilonának. Mindkettővel találkoztam már kabinban (kiderült, hogy Ilona tőlünk két utcányira lakik Óbudán), de külön-külön, most pedig azzal leptek meg, hogy ők tulajdonképpen együtt vannak. Nagyon aranyosak voltak. Ilona például elmesélte, hogy ő annak idején angol B-vel próbálkozott, de Vilmos javasolta neki, hogy térjen át a németr... "Igen, mert abban tudok segíteni!" - vágott közbe Vilmos, aki egyébként egyetemi tanár, és akkora szaktekintély, hogy ebédszünetben Ilona fia felhívta, hogy mi az a pertinencia a nyelvészetben. ²

Egyébként is olyan velük dolgozni, mint egy kultúrtörténeti előadás. Vilmos legutóbb Strasbourgban adta elő a német nyelvjárások keletkezéstörténetét egy ülésen, amikor épp nem voltak bent magyarok, most pedig azt osztotta meg, hogy mi az a "rouille", amit a halleveshez adtak. Mind a kettőjüket igazi értelmiséginek tartom, és ami a meglepő, hogy mindemellett derűsek és jóindulatúak is. Vilmos különösen, ő nagyon jó pasi lehetett fiatalon, fekete, hullámos haj, kék szem, magas termet, kellemes orgánum satöbbi.

Azért egy óvatlan pillanatban nagyon kilógott a mangalicaláb: kanalazzuk a levest, egyszer csak azt veszem észre, hogy Ilona egy pezsgőtablettás dobozzal ügyködik. Jól van, mondom, magnéziummal eszi a levest, hát istenem. Erre Vilmos megkérdezi, kérek-e erőspaprikát... HOZTAK. 

Kaja után megmutatták a parlamenti könyvtárat, ahol, amellett, hogy eszméletlen mennyiségű szótár, jogi kézikönyv és minden elképzelhető EU-s dokumentum bent van, sorakoznak a friss folyóiratok meg napilapok az összes tagországból. Megkaparintottam egy Newsweeket és egy Scientific Americant, és vagy másfél órán át olvasgattam Christine Lagarde-ról, a digitális téridő lehetőségéről, arról, hogy az amerikaifutballosok miért hülyülnek meg nyugdíjas korukra... Éreztem, ahogy tágulnak az agysejtjeim. 

Ráadásul a remek ülésnek negyed 6-kor vége lett, és nem kellett ott maradni a koordinátorok ülésére, úgyhogy elértem Sameer fél 7-es óráját. Harmadszor is megmondtam neki a nevemet (egyébként Miss Amsterdamként, Miss Brazilként és Mr. Italyként aposztrofálja a tanítványokat), és végre tényleg normálisan ment. Főleg a féllábas előrehajlítás (megtekinthető itt, bármilyen meglepő, a Vega nélküli Kowalsky előadásában), az meglepően jól sikerült. 

¹ Tekintve, hogy akiket én olyan igazi értelmiséginek tartok (többségük egyetemi bölcsésztanár, építész vagy orvos), azokat többnyire nem veti fel a pénz, nem értem, hogy ez mit takar. Talán nem a mennyiségre, hanem az elosztásra gondolnak: több színházjegy, mint alkohol? 

² Bele is gondoltam, hogy nekem jól esne-e, ha a párom ennyire sokat segítene valamiben, és ha tehetném, átpasszolnám-e neki a retúrokat. Arra jutottam, hogy nem, de hát nekem nincs is párom. Ha lenne, talán másként gondolnám (ok-okozat megcserélhető).

³ Ennek eredményeképp ma délután megnéztem egy kiállítást kísérő nélkül Belgiumba érkezett kiskorú bevándorlókról, továbbá feltámadt bennem az igény, hogy ellátogassak ismét Antwerpenbe, ahol nem csak Miss Amsterdam műveire lehet egyéb kézműves cuccok között rengeteg pénzt kiadni a Lolly Pop-up Store-ban, hanem megnézhetném végre a M.A.S. múzeumot, amit a múltkor Faheem miatt nem sikerült. Úgyhogy ez a holnapi program.