jóga

Most már megint jó. Lassan kezd leesni, hogy mennyi sok dolog van az életemben, amitől gyakorlatilag a fenekemet kéne örömömben a földhöz vernem, de ehhez is egy ilyen dolog - Sameer jógaórája - kellett. Az az ember nem csinál semmi különöset, talán kicsit viccesebb az akcentusa, mint a többi tanárnak, de körülbelül ugyanazt mondja, persze megspékelve néhány olyan érdekességgel, ami a kb.

Ismét jelentkezem, bár nagyobb újság nincs, mint - ahogy Jóanyám mondaná - "büdösül néz ki" a körmöm. Mit csináljak, elszórakoztam. 

Erről tulajdonképpen úgy és akkor akartam írni, elegánsan, amikor kiderül, hogy idén (vad)nyugatra és (távol)keletre is utazom, de ez részint még nem biztos, részint pedig ha mindig megvárnám a hivatalos bejelentést, tabletem se lenne szerdára, úgyhogy ezt akkor most megírom előre.

Most megint azért írok, mert olyan jó dolgok történnek velem, hogy szégyellném az olvasókat kihagyni belőle. Kitaláltam továbbá, hogy lábjegyzetelni fogom a bejegyzéseket, mert úgy elég rövidek lesznek, hogy a Béka is elolvassa őket, mégis beleírhatok mindent, amit szeretnék. 

Munkás hétköznapok vannak mögöttem, azért is választottam ezt a címet, mert mostanában izzadok, mint egy ló.