Lady Bikram

Munkás hétköznapok vannak mögöttem, azért is választottam ezt a címet, mert mostanában izzadok, mint egy ló.

Kétnapos ITRE-ülésen voltam (a Parlament ipari, kutatási és energiaügyi szakbizottsága), csak ma délelőttre tettek át a LIBA LIBE (polgárjogi, igazságügyi és belügyi szakbizottság)-ülésre, mert sok volt ott a spanyol. Újdonság, hogy amikor ilyen helyeken dolgozom, akkor meg is lehet hallgatni. Egyelőre J, illetve más Facebook-ismerőseim tesztelték a dolgot, bár utóbbiak nem írogattak közben Gtalkon vitriolos kommenteket minden szlengesebb szóhasználat, fonetikusan kiejtett képviselőnév és alanytól elcsalinkázó állítmány jelzésére. 

7:20-kor kelni még akkor is megerőltető, ha tudom, hogy mennyit adnak érte. Ráadásul minimális dokumentációt adnak előre, és hiába megyek be fél órával kezdés előtt, a titkár 5 perccel azelőtt pöccenti be a kabinba a napirendet, hogy az elnök (aki szerencsére többnyire német) kinyitná a száját. Ilyen körülmények között nem várhatják el, hogy ne mondjak olyat, hogy "gyilkosság előli védelem".

Ma ebédszünetben meg kabingyűlés volt (juszt se mondom, hogy fülkegyűlés, mi vagyunk mi, telefonszerelők szakszervezete?), és többek között felhívták a figyelmünket a közösségi média veszélyeire. Kicsit vicces úgy, hogy a jelenlévők több mint fele közelébe se szagolt még a Facebooknak, a Twitterről nem is beszélve. Lényeg, hogy ha már voltak olyan aranyosak, hogy a kabinban is hozzáférhetővé tették a wifit, akkor cserébe ne osszunk meg olyanokat, hogy "X biztosnak tuti parókája van, de azt is rosszul ragasztotta fel", meg hogy "ez a hülye itt mellettem nem tud angolul, de ez se lenne baj, ha legalább magyarul tudna". A blog, remélem, nem számít, de hát én úgyse mondok rosszat senkiről, vagy ha mégis, azt úgy, hogy csak az értse, akiről én azt akarom, hogy értse. 

És tegnap este elmentem bikram jógára, ez ugyanaz a szenvedés, mint amit otthon csináltam, csak nem párásítanak, viszont cserébe 40 fok van. Kicsit féltem, hogy felrobban a telefonom akksija, de muszáj volt az értékeket bevinni. Egy amerikai lány tartotta az órát, őrmesterstílusban, és úgy látszik, kevés katonafilmet láttam, mert még úgy is a szomszédomról kellett lesni, hogy elvileg két éve gyakorlom ezt a sorozatot. Mindenesetre hatékony volt: annyira szenvedtem, hogy nem volt erőm gondolkodni. És megismerkedtem még két magyarral, úgyhogy holnap mást se fogok csinálni a shoppingoláson és az esti múzeumlátogatáson kívül, mint kávézni az újdonsült ismerőseimmel. És már legalább két karácsonyi partin részt fogok venni még azelőtt, hogy december 17-én hazamennék, ráadásul úgy néz ki, hogy már azt se mondhatom, hogy nem tudom elképzelni, hogy ne Budapesten szentestézzek.