Beküldte Raya deBonel -
Erről tulajdonképpen úgy és akkor akartam írni, elegánsan, amikor kiderül, hogy idén (vad)nyugatra és (távol)keletre is utazom, de ez részint még nem biztos, részint pedig ha mindig megvárnám a hivatalos bejelentést, tabletem se lenne szerdára, úgyhogy ezt akkor most megírom előre.
Szóval járok erre a Bikram jógára, amit egy indiai jógi talált ki direkt nyugatiaknak. Eleinte ingyen tanított Amerikában, majd, amikor nem érdekelt senkit, borsos árakat kezdett szabni, és ettől vált olyan felkapottá, hogy Madonnától Kim Clijstersig mindenki imádja. Én is. Mondjuk azt ők maguk is beismerik, hogy nem árt mellé egy kis Pilates, mert sok mindened lesz tőle, de lapos hasad az nem. Ez most mindegy is.
A lényeg, hogy ahogy képzelem, Keleten úgy működik a dolog, hogy alázatosan bekúszik az ember a guruhoz, hogy ugyan tanítsa. Ő elutasít úgy háromszor, aztán nagy kegyesen befogad mosogatni. Ha éjjelente rajtakap, hogy az ellesett ászanákat gyakorlod, akkor egy idő után bemehetsz a szálába és tanulhatsz a többiekkel. Nyilván sarkítok, de azért érezhető valamiféle alá-fölérendeltség, alázat a jógatermek levegőjében. Ez mind oké. De ott nem kérnek el csillagászati összeget a bérletért! Sőt, leginkább semennyit se kérnek, cserébe söpörjél, hozzál vizet, főzzél, vagy mittudomén. A másik módszer, ami időről időre visszaköszön a Facebookomon, a Vipassana meditáció, ott kifejezetten alapelv, hogy nem fizetsz érte! A tapasztalt tanítványok, akik már az életükben is érzik a hatását, önkéntes adományokkal támogathatják az iskolát.
Ezzel szemben itt, Brüsszelben abszolút igazodnak a többi edzőterem meg táncóra feltételeihez. Az órákon is aktívan marketingelik a plusz szolgáltatásokat, úgy mint "Pózklinika", ami közel sem olyan pikáns elfoglaltság, mint ahogy hangzik, nem orvosnak-nővérkének beöltözve gyakorolja az ember a "hátára szállt pillangót kergető kutyát", hanem ez az, ahol az oktató egyenként kiigazítja mindenkinek minden pózát. Persze mindez ki is van írva. Akkor miért kell meditáció közben hype-olni? Nemrég ráadásul megjelent még egy olyan felirat is, miszerint "nincs több panasz, nincs több nyafogás, ha nem tetszik, hogy hideg a zuhany, vagy várni kell rá, akkor zuhanyozz otthon! ez nem szolgáltatóipar, hanem jógaiskola!" A mindenségit neki, az áraik épp eléggé emlékeztetnek a nyugati szolgáltatóiparra! Amit a legjobban utálok: alkalmanként 18 eurós díjon felül még külön egy eurót a kérnek matracbérlésért, minden egyes alkalommal! És matrac kell, megpróbáltam csak törülközőn jógázni, de kiszúrták. Sajnos nincs versenytársuk Brüsszelben, és maga a jóga tényleg állati jó, így kénytelen vagyok idejárni. Mindenesetre szülinapomra már kaptam egy szépséges jógamatracot, már csak meg kell oldani a szállítását, és akkor nincs több egyeurós!
De nem csak a pénzzel van bajom. Vagyis ez összefügg. Döntsék már el, hogy elkényeztetett, pénzes városi puhányokat szolgálnak ki (viszont akkor tessék is kiszolgálni), vagy rajongásból adják át a tudásukat a lelkes, és minden áldozatra kész tanítványoknak! Az ugyanis nem megy, hogy annyit kérnek, mint a legjobban felszerelt edzőtermekben (ahol, ha egyszer nincs melegvíz, már kéred is vissza a bérlet árát), és közben úgy toszogatnak (fizikailag és verbálisan is), mintha szívességből lennél ott!
Persze ezt is csak Audrey-nak rovom fel, aki kezdettől fogva nem volt szimpatikus, de azóta néhány húzásával még kijjebb lopta magát a szívemből, és most szombaton annyira elegem lett belőle, hogy ma például el se mentem jógázni. Kb. 4 hónapja járok oda, erre most először leb@szarintott, amiért "rosszul" csinálok egy pózt. Valójában úgy csináltam, ahogy 2 éven át Magyarországon gyakoroltam, és ahogy eddig itt is csináltam; nagyon klasszul megnyújtotta a gerincemet. Az ő verziója közel sem tetszik annyira, szerintem ezután se fog feltűnni neki, ha nem azt csinálom. Balga létemre most beálltam az első sorba (a "haladók" közé), ezt úgy értelmezte, hogy akkor én most a tökéletesség útjára léptem, és minden pózban böködött és hajlítgatott, hogy merre-hogyan csináljam. Na ez a része végülis nem lenne baj.
Ő volt az, aki a karácsonyi partit megszervezte egy kb. 40 embert befogadó helyre fejenként 7 euróért, majd az alacsony ár hatására 200 fősre duzzadt tömegre annyit bírt reagálni, hogy dörzsölte a markát: micsoda bevétel! Kaja úgyis annyi van, amennyi, hely meg még annyi se, úgyhogy állva faltuk be, amit tudtunk, mozgásra, ne adj' isten táncra gondolni se lehetett. Az ígért extrák meg úgy néztek ki, hogy a tombolánál bejelentették: aki nincs itt, nem hallja, az így járt, majd Audrey kedvesen elköszönt valakiktől és átvette tőlük a tombolajegyet "persze, majd bemondom helyetted, ha nyertél" felkiáltással. A hennaművész pedig csak egy óráig volt ingyenes, vagyis egy óra plusz addig, amennyi időbe Audrey második cizellált kéztetoválása elkészült. Szóval nem a méltányosságáról és pártatlanságáról híres a hölgy, mindez pedig még párosul egy rendkívül határozott "sárkányhölgy" stílussal (úgy tudom, tangózik; én ebben a kultúrkörben max. a szájban hurcolt, jó tövises rózsaként tudom elképzelni). Nem szeretem különösebben, na. Szerencsétlen keveréke keletnek és nyugatnak. Sameer ezerszer beleérzőbb és kedvesebb nála, bár a jógaórái keményebbek, mégis imádom, mert valahogy sugárzik belőle az energia.
Ezt most jólesett kiírni magamból, mert változni úgyse fog semmi, én is oda fogok járni, Audrey is bunkó marad, de legalább nyoma van, hogy (a háta mögött, számára érthetetlen nyelven) kinyilvánítottam a nemtetszésemet. Gerincből jeles... de legalább jól tekeredik!