Beküldte Raya deBonel -
A hülye tyúk, aki vagyok, gondosan begyömöszölt a bőröndjébe az edzőcipőtől a wireless fejhallgatóig mindent, ruhákhoz válogatott hajba- és fülbevalókkal, csak éppen a számítógép madzagját felejtette otthon. Nem baj, elvégre egész nap az a dolgom, hogy egy számítógép előtt üljek, meg tudom oldani innen is, amit kell.
Hanem megint megmozdult bennem a kisördög: tiltakozni és akarni! Hátha mégis haza tudnék jutni nemzetünk szép ünnepén! Ehhez nem kell más, mint szerda délután hazaugrani Brüsszelbe (a francia imprózást nem érem el, az már túl szép lenne), átpakolni a kisbőröndöt másnapra (biznic helyett buliruhák, ajándékok és durvább sminkek, illetve hajba- és fülbevalók), reggel a 06:13-as vonattal visszazötyögni Luxemburgba, menet közben kicsekkolni a szállodából, röptében elkapni a tárgyalást 11:00-kor, ami elvileg 50 perces, vagyis ha nem kérdeznek sokat a bírók, akkor még van esélyem a 12:45-ös buszt elcsípni a kb. 15 percnyire lévő megállóban, azzal tépni vissza Charleroi-ra, és a Ryan géppel pont 5 perccel a Racka koncert kezdete után le is szállhatnék Ferihegyen. Egyúttal át kéne szervezni a szülőket péntek délről csütörtök estére, megkérni őket szépen, hogy amint kizúzok a terminálról, azonnal szállítsanak a Millenárisra, közben adjanak enni, mert arra egész nap nem lesz időm, és aztán szurkoljanak nagyon.