mivan

Ezen a hétvégén azért nem írtam, mert el voltam foglalva az életemmel, jobban mondva a családommal. És milyen jó volt! Szombaton a Hickenberger klán ülésezett teljes létszámban az óbudai Trófeában, kettejük hatodik ikszének örömére (a klánstruktúrával tisztában lévők azt is tudhatják, hogy ez kiket jelent). A kajálda amúgy sokat fejlődött, amióta én utoljára ott voltam. Különösen értékeltem, hogy már lazacot és tengeri herkentyűt is lehet grilleztetni, négyféle leves volt, és sajtokból vágtak le kérésre (de ilyenekből, hogy Morbier! a magamfajta tudja értékelni az ilyesmit).

Helló ismét Brüsszelből!

Hogy tegnap nem írtam, az azért volt, mert épp meg készültem dögleni. A fene se tudja, hogy az előző napi grog, az előző éjjeli szőlő+sajt, vagy esetleg az elmúlt hetek zabálása után mondta azt a gyomrom, hogy elég volt, mindenesetre úgy keltem fel, hogy gyakorlatilag egy savtömlő volt a helyén. Még jó, hogy nincs pasim, mert az egyetlen póz, amire most rá tudott volna venni, az a magzatpóz lett volna. 

A tegnapi nap során 2-ből 2 dolgot nem intéztem el, viszont lelőtték a repülőt, és megvolt az első hazafias élményem is, olyan szoros kötődésben honfitársaimmal, hogy olyat eddig csak Manu Chao koncerten tapasztaltam...

A fenti mondatra asszem mindenki felkapná a fejét - pláne ha egy brüsszeli szupermarketben hangzik el. 

Nyárimikulás tolja a kocsit, közben felváltva gajdol - feltehetően - ékes anyanyelvén (vagy inkább ékes - feltehetően - anyanyelvén) és franciául. Úgy érdekelne, hogy az ilyen emberek hogy keverednek ide!